A környezettörténet európai szinten már jó ideje a fejlődő, illetve újra dinamikus fejlődésnek induló szekterületek közé tartozik. Az Európai Környezettörténeti Társaság kulcsfontosságú szerepet játszik ebben a folyamatban. A legnagyobb kihívások közé tartozik, hogy közösen érthető beszédmód alakuljon ki azok között a nyelvezetek között, ahogyan a történészek, antropológusok, ökológusok és más környezettel foglalkozó tudományok által a természet múltjáról beszélnek és gondolkodnak. Erre a dilemmára az augusztusi észtországi konferencia többféleképpen is regált. Egyrészt a címében szereplő „határok” kifejezés utalt erre, másrészt az egyik bemutatott és kerekasztal keretében meg is vitatott könyv – Paul Warde–Libby Robin–Sverker Sörlin: The Environment. A History of the Idea – szintén érthető egy erre a kihívásra adott válaszként. A környezettörténet számára a másik nagy feladat, hogy a környezeti kérdésekkel, fajokkal és jelenségekkel kapcsolatos helyi szinteken megjelenő tudást és az ökológiai és klímaválságot egyazon keretben tárgyalja.
Katie Brown plenáris előadása a csernobili atomerőműben történt robbanásokkal és ezek következményeivel foglalkozó saját kutatásáról fontos lépés volt ebben a tekintetben. Brown professzor kiemelte, hogy hiba lenne, ha Csernobilt egy kezdő- és végponthoz köthető balesetnek látnánk. A nukleáris korszak globális szinten ugyanis azt jelenti, hogy az atmoszférában az 1960-as évekig történt kísérleti atomrobbantások eredményeként a Föld élőlényeit évtizedek óta formálja a megnövekedett sugárzás, s ez még évezredekig így is marad. Csernobil globális hatása az érintett területről származó gyümölcsök globális kereskedelme nyomán szintén nem lezárt folyamat. Lokális szinten ugyanakkor a Pripjaty-mocsár már évtizedekkel a csernobili események előtt is súlyosan sugárzó terület volt az ott zajló katonai gyakorlatok következtében. Ugyanilyen fontos eleme volt az előadásnak, amikor Brown azt mutatta be, hogy a helyi lakosság és növények életének összefonódása a szennyezés fokozatos eltávolítását eredményezi, s erre eddig nagyon kevés figyelmet fordított a kutatás és a média.
Ugyanakkor a konferencia néhány kritikával illethető aspektusa további innovációra ösztönzi a hasonló rendezvények szervezőit. Ezek közé tartozik elősorban az, hogy annak ellenére, hogy a konferencia kezdetén nagy média- és közösségi média figyelmet kapó erdőtüzek számtalan élőlényt pusztítottak el a világ számos részén, illetve csak néhány hét telt el a Nyugat-Európában példátlan hőhullám óta, ezekkel az eseményekkel kapcsolatos tevékenység nem került a konferencia napirendjére. A konferencia jelentős részben 90 perces, kislétszámú panelekben folyt, a napi munka reggel kilenctől délután fél hatig tartott. Így egy-egy résztvevő legfeljebb 20 szekciót tudott meghallgatni az öt nap alatt. A különböző földajzi területek és egymástól időben távol eső eseteket felvonultató szekciók számára nehézséget jelentett, hogy nem volt kijelölt hozzászóló (discussant).
A beszámoló szerzője főként az erdészet és az erdők történetével kapcsolatos szekciókat látogatta. Habár a történészi látásmód többségben volt ezeken, volt olyan is, amely az ún. forest transition vagyis az erdőterületeknek a mezőgazdasági tevékenység visszaszorulása miatt bekövetkező növekedésére hívta fel a figyelmet az anyagok körforgása és a kibocsátás szempontjából. A legfontosabb következtetés az volt, hogy a folyamatot csak a mezőgazdasági tevékenységgel együtt lehet értékelni és összegezni. Ennek a kérdéskörnek a globális felmelegedéssel kapcsolatos erdősítések kapcsán van jelentősége. Az egyik legerősebb üzenetet a szlovén–magyar közös szekció fogalmazta meg, amely a határvidéki tájkép, területhasználat és a helyi szinten hatással rendelkező tudásformák kapcsolatáról szólt. Miha Kozorog, Ulicsni Viktor és Mészáros Csaba is a demográfiai és belső migrációs folyamatok, valamint a területen élők generációkon át öröklött történeti tapasztalatainak szerepét hangsúlyozta a jelenleg a helyi lakosság és a természetvédelmi és más hatóságok közötti véleménykülönbségekben és konfliktusokban.
Mind a gyarmati, mind a nem-gyarmati erdőterületekről szóló előadások hangsőlyozták, hogy az erdők jellegében és területében megfigyelt változásokat az agrárgazdaság kontextusában, a regionális és globális tudásáramlás és a politikai rezsimek változásának kontextusában is értelmezni kell.
Balogh Róbert