„30 évvel később – posztkommunizmus, demokrácia és illiberalizmus Közép- és Kelet-Európában” címmel rendezett nemzetközi interdiszciplináris konferenciát 2019. október 9. és 11. között a Bukaresti Egyetem, számos partner és szponzor közreműködésével. A konferencia résztvevői (akik Románia mellett többek közt Magyarországról, Lengyelországból, Ausztriából, Moldovából, Nagy-Britanniából, az USA-ból, Spanyolországból, Bulgáriából és Kanadából érkeztek) az 1980-as évek végén beindult változásokat résztémák sokaságán keresztül vagy tágabb perspektívájú áttekintések segítségével jelenítették meg. A két és félnapos, kitűnően megszervezett rendezvényt neves szakértők bevezető előadásai strukturálták, amelyek között több mint harmincan – történészek, antropológusok, szociológusok, politológusok stb. – mutattak be egy-egy kutatást vagy témát, és reagáltak egymásra és a kérdésekre.
A résztvevőket üdvözlő Bogdan Murgescu szavait követően a konferencia nyitó előadását az amerikai Daniel Chirot – akit másnap az egyetem tiszteletbeli doktorává is avattak – tartotta október 9-én kora este. Chirot nagyívű beszédében a liberális demokrácia válságáról értekezett, keresve a globális jelenség okait. Komor párhuzamot vont 1939 és 2019 között, és rámutatott, hogy a két évszám közötti háború és hidegháború után volt egy felívelő, eufóriára okot adó évszám is, 1989, amikor úgy tűnt, hogy világszerte diadalmaskodik a liberális demokrácia, és „véget ér a történelem”. Ám harminc év múlva újra egyre több a kihívás, Közép- és Kelet-Európában is, ami ismét ráirányította a figyelmet a régióra. A folyamat egyik legfőbb okaként a nyugati – és különösen az európai – társadalmakat sújtó demográfiai hanyatlást („Európa lassan haldoklik”) és annak legkülönfélébb következményeit (a félelem terjedését) nevezte meg Chirot.
A 10-i előadások sorát Oliver Jens Schmitt nyitotta meg, aki az 1989-es év eseményeit Délkelet-Európa kontextusában értelmezte, rámutatva, hogy a nacionalizmus továbbra is fő erőforrásként működött a régióban, célpontjául pedig az egykori birodalmak domináns közösségei szolgáltak (pl. a magyarok Romániában, a törökök Bulgáriában, a bosnyákok és albánok Jugoszláviában). A későbbiekben szó volt az 1989-es romániai fordulat egyik sajátos jelenségéről, a „szovjet turistákról” (Virgiliu Țârău), a média jelentőségéről és ennek megfelelően kiemelt szerepéről a romániai fordulat és átmenet folyamán, illetve a nyomtatott sajtó hanyatlásáról (Matei Gheboianu és George Damian Mocanu), az 1990-es, első szabad romániai választások lebonyolításáról (Daniela Popescu), a térség társadalmainak viszonyulásáról a demokratizálódáshoz, illetve a nosztalgiáról (Ananda Majumdar), a romániai energiaszektor változásairól (Andreea Bordea), az EU-párti diskurzusokról Romániában (Henry Peter Rammelt), a román migrációs politikájáról (Razvan Dacian Cârciumaru), a posztkommunista Varsó városközpontjának átalakulásáról (Peter Martyn), a román–moldovai viszony alakulásáról 1989–1991 között (Sergiu Musteață), a Szovjetunió felbomlásáról (Igor Cașu), az amerikai „soft power” alkalmazásáról az 1989 előtti Romániában (Alexandru Groza), végül pedig az „ostromlott nemzet” évszázados toposzáról a magyar és román nacionalista diskurzusokban (intézetünk munkatársa, Zahorán Csaba). A napot Peter Siani-Davies előadása zárta, amelyben a neves brit professzor saját élményeit a diplomáciai forrásokkal vegyítve számolt be az 1989-es romániai forradalmat megelőző évek fejleményeiről és hangulatáról.
11-én a spanyolországi Franco-diktatúra levéltári anyagainak kutathatóságát állította párhuzamba a posztkommunista Közép- és Kelet-Európával José M. Faraldo, majd pedig Krzysztof Brzechczyn beszélt a lengyel ellenzék viszonyulásáról a kommunista diktatúra bűneihez és a lezajlott perekről. Ezt követően a romániai Securitate levéltárainak lassú, Iliescuék által sokáig fékezett megnyitását mutatta be Dragoș Petrescu. A későbbi előadók közül volt, aki a NATO bosznia-hercegovinai békefenntartó tevékenységét mutatta be (Beatrice Cretu), egy másik előadó (Mihail Dobre) Románia és a NATO sajátosan alakuló viszonyát vázolta fel a kilencvenes évek első felében, de szóba került a bolgár fiatalok ismerethiánya is a közelmúltról (Evelina Kelbecheva), továbbá az „eredeti demokrácia” sajátos viszonyairól (Hadrian Gorun), a román lakosság félelmeiről és a változásokhoz való viszonyulásáról (Daniela Osiac szerint ellenállásáról), illetve a román történetírás intézményeiben lezajlott átalakulások értelmezéséről (Ionut Marcu).
A délutáni panelt Constantin Iordachi előadása nyitotta, aki nagyszabású áttekintést nyújtott a kommunizmus emlékezetéről. Az elméleti kontextus ismertetését követően több példát is hozott Európán kívüli országokból (pl. Kínából), majd sorra vette a második világháború, a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás történetét bemutató intézményeket régiónkban: a Baltikumtól Magyarországon át Tbilisziig, kritikusan értékelve nem egy ellentmondásos jelenséget is. Iordachi után a régió civil társadalmairól szóló kerekasztal-beszélgetés következett, majd a konferencia utolsó panelje, amelynek a középpontjában a sport állt: Simona Haleptől és Bianca Andreescutól (Teodor Burnar), a romániai sportesemények szervezésén át (Anita Sterea) a „bolgár csodáig” az 1994-es világbajnokságon (Teodor Borisov). A konferenciát Ana Adi zárta, aki személyes élményeit is mozgósítva, néhány kulcsfogalom (kétely, gyanú, reziliencia, remény) köré csoportosítva tekintette át a román társadalom és a civil megmozdulások három évtizedét.
Az érdeklődők ezt követően – a rendezvény zárófogadása előtt – még egy sajátos múzeumlátogatáson is részt vehettek: egy tipikus (bár a családfő katonatisztként nem az „átlaghoz” tartozott) román család lakásán berendezett apró „múzeumot” tekinthettek meg Bukarest egyik külvárosi lakótelepén (Militari). A jellegzetes blokklakásban szinte minden a nyolcvanas évek Romániáját idézte: a berendezéstől és bútoroktól a tévében futó műsorokon (és a sajátos alámondással szinkronizált Terminátor I. részletén) át a ruhákig és a használati tárgyakig, kézzelfogható közelségbe hozva a romániai létező szocializmust a fiatalabb vagy külföldi látogatók számára is.