2019. október 14-én került sor a Történelmünk visszaszerzése – Rudolf Kučera öröksége és a Közép-Európa gondolat újjászületése című konferenciára a Közép-Európa Kutatóintézetben. A tudományos rendezvény két részből állt. Az első részt Petr Placák, a Střední Evropa [Közép-Európa] folyóirat egykori szerkesztője és a Babylon folyóirat jelenlegi főszerkesztője, Petruška Šustrová, a Charta ’77 aláírója és a Střední Evropa folyóirat egykori szerkesztője, valamint Adam Drda, a Střední Evropa folyóirat volt munkatársa előadásai képezték, a konferencia második felében pedig Gyurcsík Iván, Szarka László, Varga György és Mitrovits Miklós beszélgetése következett.
Petr Placák felszólalásában a Rudolf Kučera nevéhez kötött Jog a történelemhez című esszét elemezte. Kučera valójában a Charta ’77 mozgalomban is tevékenykedő történészekkel együtt írta e nagyhatású, máig vitákat generáló tanulmányt. Mivel az írás sajnos magyarul nem olvasható, Placák több fontos részletet felolvasott belőle. Kiindulópontja, hogy az emberi jogokhoz hozzátartozik a történelemhez való jog is. Addig a csehszlovák történészek nem foglalkoztak az Osztrák-Magyar Monarchia örökségével és a szomszédos népek történetével. Hangsúlyozta, hogy az, hogy Kučera az egyháztörténetről és a Habsburg-korszakról mint egyedi, cseh és közép-európai történetről írt, amely nem illeszkedik az osztályharc folyamatának marxista leírásába, a korabeli Csehszlovákia hivatalos, egysíkú, a kommunista ideológia által meghatározott történetírása számára tabudöntést jelentett. Kučera szerint a marxizmus figyelmen kívül hagyta az emberi szubjektumot, vagyis a történelemből éppen a történelmet hagyták ki. Placák előadásában rámutatott: Kučeráék írásának jelentősége abban állt, hogy aláásta a hivatalos csehszlovák államnacionalista legitimációs történelemszemléletet. Lényegében bebizonyította, hogy az „első köztársaság” (1918–1938) jogrendszere az Osztrák-Magyar Monarchiában, a „második köztársaságé” (1945–1948) pedig a németek által létrehozott cseh-morva protektorátusban gyökerezett. Placák kiemelte, hogy Kučera és társai számára elfogadhatatlan volt a kollektív bűnösség alapján folytatott erőszakos kitelepítések politikája is.
Petruška Šustrová, a Charta ’77 egykori szóvivőinek egyike azzal indította előadását, hogy a mozgalom valójában ideológiailag sokszínű volt, sokak számára pedig nem volt egyértelmű, hogy Kučera munkáját felvállalhatja-e a szervezet. Az előadó Petr Uhlt idézte, aki ugyan kritizálta Kučeráék esszéjét, de nem kívánta elhallgattatni, mert fontosnak tartotta a véleményszabadságot. Végül a Charta ’77 felvállalta, mégpedig olyannyira, hogy az írást hivatalos dokumentumaként publikálta, és ennek hatására indult útjára 1984-ben a Střední Evropa című szamizdat folyóirat. Šustrová kiemelte, hogy sokan ekkor találkoztak azzal a felfogással, hogy a történelem értelmezés kérdése is. A csehszlovák szamizdat működési módja kapcsán elmondta, hogy a nyelvi közelség miatt a csehszlovák ellenzék számára a lengyel kapcsolat volt a legfontosabb. A kiadványok cseréje mindvégig regényes módon, a határmenti hegyi utakon történt, úgy, hogy a futárok személyesen nem is találkoztak. Šustrová végül kitért arra is, hogy az egykori ellenzéki mozgalmak mit hoztak a mai Visegrádi Négyek számára, milyen szellemi értelemben vett örökséget hagytak hátra. Szerinte e kérdésre ugyan nehéz válaszolni, de hangsúlyozta a szabadság eszméjét, mások véleményének elfogadását és a történelem eltérő értelmezésének fontosságát.
Adam Drda előadása Gyurcsík Iván tolmácsolásában hangzott el. Drda felvázolta a Střední Evropa történetét és legfontosabb témaválasztásait. Hangsúlyozta, hogy Közép-Európát nem földrajzi értelemben fogták fel, hanem történelmi, eszmei közösségként. A folyóirat szerkesztőit az érdekelte, hogyan alakult ki a közép-európai identitás. Kiemelte, hogy a lap létrehozásával lényegében becsatlakoztak egy folyamatos közép-európai diskurzusba, amelyet Milan Kundera vagy éppen Konrád György írásai indítottak el. A lapot Nyugatról is támogatták, többek között Timothy Garton Ash is. A Střední Evropa nem csupán témáit tekintve volt közép-európai, hanem abban is, hogy a régió értelmiségének (pl. Adam Michnik, Fejtő Ferenc, Konrád György, Leszek Kołakowski) írásait is publikálták. Drda végül sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Kučera halálával a folyóirat megszűnt, és nagy űrt hagyott maga után e téren.
A rendezvény második felében Gyurcsík Iván volt varsói magyar nagykövet moderálása mellett Szarka László történész, Varga György műfordító, egykori ellenzéki, későbbi diplomata és Mitrovits Miklós, a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársa a Charta ’77 és a magyar ellenzék, valamint a csehszlovákiai magyar kisebbség kölcsönhatásáról beszéltek. Mitrovits Miklós többször is nyomatékosította, hogy a magyarországi demokratikus ellenzék nem igyekezett történeti kontextusba helyezni kritikáját, sőt kifejezetten tartózkodott a történeti témáktól, 1956 kivételével. Ebben jelentősen különbözött a csehszlovák és a lengyel ellenzéktől.
Varga György és Szarka László arról beszélt, hogy a magyarok számára Helena Němcová és Bohumil Doležal jelentette a csehszlovák kapcsolatot, utóbbival főleg Kiss Gy. Csaba került közelebbi viszonyba. Kiemelték még azt is, hogy nem csupán a Střední Evropa, hanem az emigrációban megjelenő Svědectví [Tanúság] nevű, politikai és kulturális folyóirat is nagy hatással volt a csehül olvasó magyarokra. Mindketten szóltak Duray Miklós (a Charta ’77 aláírója) tevékenységéről, aki ellen a csehszlovák hatóságok több koncepciós pert is indítottak. Ugyanakkor úgy látták, hogy a Chartának a Duray-ügyhoz való viszonya ambivalens volt: egyfelől támogatták, hiszen esetében is az emberi és polgári jogok védelméről volt szó, másfelől Prágában igyekeztek távol maradni a szlovák–magyar konfliktustól.
A magyarországi és a csehszlovákiai ellenzék szegényes kapcsolatát tárgyalva mindhárom előadó úgy látta, hogy ennek okai a nyelvi távolságban, valamint a magyar ellenzék intézményesületlenségében keresendő. Ugyanakkor fontosak voltak az egyéni kapcsolatok, valamint a csehszlovák irodalom magyarra fordítása és szamizdatban való megjelentetése (Milan Kundera, Václav Havel).
A konferencia a Közép-Európa Kutatóintézet Ellenzéki kapcsolatok, ellenzéki kultúra Közép-Európában a huszadik század hetvenes–nyolcvanas éveiben kutatási projekt első rendezvényeként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon is meg lehessen ismerni a csehszlovák ellenzék Közép-Európáról alkotott nézeteit.
Fotók: Szilágyi Dénes és Szeghy-Gayer Veronika