Az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop-paktum elő- és utótörténete még nyolcvan évvel később is vitát kavar a közéletben és a tudományban is. Egyik oldalról még mindig a sztálinista narratívát hangoztatják, miszerint a Szovjetunió vezetésének nem volt más alternatívája: saját biztonságpolitikai érdekeit szem előtt tartva alá kellett írnia az egyezményt. E nézet képviselői szerint a Szovjetunió csupán belekényszerült ebbe a helyzetbe, védekezett és békét akart. A másik oldalon pedig elérhetővé váltak azok a német, orosz és lengyel levéltári források, amelyek cáfolják Sztálin passzív szerepét a történetben, a biztonságpolitikai érvek mellett pedig megjelenik a terjeszkedő birodalom politikája, valamint a két totalitárius diktatúra politikai, gazdasági és katonai együttműködése. Mitrovits Miklós tanulmánya bemutatja a sztálinista érveket, azok ősforrását és a dokumentumok alapján adható cáfolatokat.