Az Erdélyt elszakító magyarok mítosza nem ma született, nem is tegnap. Egy félhivatalos román történetírási hagyomány erősíti fel időről időre ezt a képzetet. Bizonyos román történészek arról értekeznek, hogy a dákoromán kontinuitás-történetbe tenyereltek bele a honfoglaló magyarok, akik „ellopták” Erdélyt. Ez a történelemszemlélet évszázadok óta tartja magát, és minden korszakban másként csapódott le a napi politika szintjén. Zahorán Csaba történésszel „átnéztünk” pár száz évet. Persze, hogy a jelennel kezdtük, és azzal is végeztük.
Klaus Iohannis nyilatkozata után összezárt a magyar közösség. Példátlannak mondható az összefogás és az egyértelmű visszautasítása a román államelnök ámokfutásának. Igen ám, de a többségi társadalom egy része korántsem érzi azt, hogy az államfő elvetette volna a sulykot, ugyanis a hétköznapi román ember számára Erdély elszakításának, ellopásának, elvesztésének mítosza valóság. Különösen aggasztó, hogy erre az újabb magyarellenes támadásra egy világjárvány kellős közepén, szükségállapotban került sor. Hogyan juthattunk ide újra, hiszen első elnökké választásakor úgy tűnt, hogy az európai értékek tisztelete volt a domináns diskurzusa az államelnöknek?
Nem ritka, hogy valamilyen válság idején vagy választási időszakban a politikai narratíva talál egy éppen „kéznél lévő” csoportot, amelyet ki lehet nevezni bűnbakká, vagy legalábbis rá lehet terelni a figyelmet. Márpedig a koronavírus-járvány és kísérőjelenségei, illetve a Romániában 2020 végén esedékes parlamenti választások pont ilyen alkalom, a romániai magyarság pedig olyan közösség, amellyel kapcsolatban – néhány hívó szó segítségével – könnyen és szinte bármikor reaktiválható a magyarokról a román köztudatban rögzült hagyományos ellenségkép.
Ez nagyon közhelyes és elcsépelt megállapításnak hangzik, de sajnos úgy tűnik, hogy attól még napjainkban sem kevésbé igaz. Úgy tűnik, hogy Iohannis tanácsadóinak – mint ahogy azt elődei esetében is már sokszor láthattuk – az jutott az eszébe, hogy a román állam működési zavarairól a „magyar mumussal” lehet a legjobban elterelni a figyelmet, a választások előtt pedig a „román nemzeti érdekek” megingathatatlan védelme is jól hangzik.
Csakhogy Románia nemzeti érdekeit talán jobban lehetne például a romániai egészségügy és a környezetvédelem problémáinak megoldásával, az elvándorlás mérséklésével képviselni, mintsem nacionalista szólamokkal és féligazságokból felépülő torz narratívák sulykolásával. Ehhez viszont sok idő és főleg hatékony kormányzás, több hozzáértés és kevesebb korrupció, politikai játszma kellene – feltehetően ezeket próbálják helyettesíteni a „székelyföldi autonómia” és „Erdély elvesztésének” hívószavaival, amelyekkel jól lehet riogatni a román nemzetállam jellegét és területi integritását féltőket.
Az interjú teljes szövege a www.maszol.ro-n jelent meg, és itt olvasható.