Pontosan 40 évvel ezelőtt kezdődött az európai történelem egyik legjelentősebb sztrájkja a gdański Lenin Hajógyárban, amely nemcsak Lengyelország, hanem az egész szocialista tábor politikai berendezkedését megrengette. E napon vált világszerte ismertté Lech Wałęsa villanyszerelő, aki hamarosan egy egyedülálló tömegmozgalom, a Szolidaritás vezetője lett, majd három évvel később megkapta a Nobel-békedíjat. A kelet-európai rendszerváltás valójában ott és akkor kezdődött.
1980. augusztus 14-én hajnalban négy ellenzéki aktivista bejutott a gdański Lenin Hajógyár területére és a reggel 6 órakor kezdődő műszak előtt sztrájkra felszólító röplapokat szórt szét az öltözőkben. Követelték Anna Walentynowicz és Lech Wałęsa visszavételét a munkába (mindkettőt politikai tevékenységért rúgták ki korábban a gyárból), kétezer złoty fizetésemelést (az átsagfizetés akkoriban 6040 złoty volt), a rendőrség és az állambiztonság munkatársainak járó fizetéskiegészítésekhez hasonló juttatásokat a munkásoknak, a sztrájkolók biztonságának garantálását és az 1970. decemberi véres események áldozatai számára egy emlékmű felállítását. A munkások sztrájkba léptek, Lech Wałęsa pedig azonnal a helyszínre érkezett, hogy ő vezethesse az igazgatóval folytatandó megbeszéléseket.