December elseje: egy kényes történelmi évforduló három évtizede

Románia legfontosabb nemzeti ünnepe az 1918. december 1-jei, Erdély Romániához való csatlakozását kimondó gyulafehérvári román népgyűlés évfordulója. A korábban bemutatottakhoz hasonlóan ez a dátum is jelentős – sőt, az egyik legjelentősebb – kapocs a modern magyar és román történelem között. Következményei ugyanis radikálisan megváltoztatták a Magyarország és Románia közötti államközi- és a magyar–román interetnikus viszonyt, az akkor létrejött új felállás pedig többé-kevésbé ma is érvényes. Mivel az évforduló magyar és román megítélése gyakorlatilag egymásnak a szöges ellentéte, nem csoda, hogy rendszeres felidézése kihat a magyar–román kapcsolatok diskurzusára is.   

A gyulafehérvári román népgyűlés egyszerre jelképezi a történelmi Magyarország felbomlását és Nagy-Románia megalakulását. Ennek megfelelően a magyar történeti tudatban elsősorban az első világháborús vereséghez, Magyarország megújításának kudarcához és a történelmi államkeretek megszűnéséhez kapcsolódik – azaz egy olyan folyamat egyik epizódját jelöli, amelynek következtében a magyar nemzet tekintélyes hányada kisebbségi sorba került. Az erdélyi román vezetők által kinyilvánított döntés ugyanis nem csak a románokat, hanem – más közösségeken túl – több mint másfél millió magyart is Romániához csatolt. A nemzeti megosztottság és a kisebbségi lét nehézségei miatt a december elsejei gyűlés katasztrófaként vagy legalábbis egy egyoldalú és önkényes döntésként rögzült a magyar történeti tudatban – különösen Erdélyben. Ezzel szemben Gyulafehérvár a modern román nemzeti identitás egyik központi, mégpedig egyértelműen pozitív elemét alkotja. A „Nagy Egyesülés” legjelentősebb mozzanataként a 19. században megfogalmazott román nemzeti egységtörekvések szinte maradéktalan megvalósulásának és a román állam megerősödésének a szimbóluma, illetve az erdélyi románság nemzeti emancipatorikus küzdelmeinek sikeres lezárását jelöli. Egy olyan diadalt, amely a román nemzeti narratívában egyszerre köszönhető Románia sok szenvedéssel járó háborújának, az erdélyi románok önszerveződésének és a győztes nagyhatalmak támogatásának.

A gyulafehérvári eseményekről ugyan már a két világháború közötti időszakban is rendszeresen megemlékeztek Erdélyben, ám a Román Királyság állami ünnepei közé sokáig nem került be a december elsejei dátum. Az évforduló csak az 1930-as évek végén „vált hivatalossá”, azonban a második világháború, majd az azt követő fordulat – a kommunista diktatúra és a vele járó szimbólumkészlet bevezetése – a háttérbe szorította. A román nemzeti kommunizmus kibontakozásával, az 1968-as ötvenedik évforduló alkalmából fedezték fel újra, és a nyolcvanas évek végére, a román nemzeti egység egyre terebélyesedő mítoszához és az országot vezető Nicolae Ceaușescu személyi kultuszához kapcsolódva ismét a legfontosabb történelmi referenciapontok közé emelkedett. De ahhoz, hogy Románia első számú nemzeti ünnepe legyen, 1989 végén meg kellett buknia a kommunista diktatúrának, amely magával rántotta a pártállami ünnepeket is. 1990-ben döntött úgy a román törvényhozás, hogy az augusztus 23-i évfordulót december 1. váltsa fel, így az év végén már Gyulafehérváron ünnepelték a „Nagy Egyesülést”.    

A teljes cikk itt olvasható.. 

Kép: hórázók a 2008. december elsejei román nemzeti ünnepen Sepsiszentgyörgy központjában. Forrás: a szerző felvétele.