A KEKI céljai között szerepel, hogy feltárjuk az ökológiai válság közép-európai jellemzőit, valamint a régiónkban születő válaszok és a globális változások közötti kapcsolatot. Ezt a feladatot történeti látószögben igyekszik pontosítani munkatársunk, Balogh Róbert, a ludovika.hu Magazin rovatában megjelent írása.
Nem csak az a kérdés, hogy mit tartalmaz és miről szól egy antropocén történet, de az is, hogy miként mesélhető el? Az írás az energiatermelés történetiségét azért emeli ki, mert ez a szén-dioxid kibocsátás növekedésének kulcsa, amelynek kultúr- és társadalomtörténeti hátterét alig érinti a kutatás.
A 2010-es években az erdősítés olyan lehetőségnek tűnt, amely emberléptékű megoldás, amely könnyen belátható módon csökkentheti a légköri szén-dioxid mennyiségét. A közelmúltbeli természettudományos vizsgálatok nyomán a képlet jóval összetettebbnek mutatkozik. Ezzel együtt is fontos, hogy a létező történeti tapasztalatok alapján is megkíséreljünk rávilágítani az erdősítési programok lehetőségeire és belátható korlátaira.
Az írás szerint az antropocénre vonatkozó történetek esetében kifejezetten előny, hogy megnőtt a vizualitás szerepe. A különböző léptékű jelenségek kapcsolatát kizárólag szövegként ugyanis nehéz megvilágítani.
A borítókép Budapesten, az 1941-es Budapesti Nemzetközi Váráson készült, a Magyar Villamos Művek Országos Szövetsége pavilonját mutatja nagyszámú érdeklődővel az előtérben. (Forrás: Fortepan 13144 Adományozó: Chuckyeager tmblr)
A magyarországi energiatörténetet befolyásoló országos cégháló, a koncessziókkal és bányászattal kapcsolatos helyi, városi szintű döntések érdekek és érdekellentétek korszakos jelentőségük ellenére kevés figyelmet kapnak a történészektől. Egyes magyarországi bányák történetéről és a bányászok társadalomtörténetéről természetesen van felhalmozott tudás. A 19-20. századi globális biofizikai változásokat előidéző energiatermelés hátterében levő transznacionális gazdaság- és kultúrtörténeti folyamatok regionális vetületére, a két lépték esetleges aszinkronitására és az egyedi regionális jellemzők azonosítására azonban alig irányul figyelem. Az azonban a pillanatkép nyomán felsejlik, hogy Trianon szerepet játszott a szénalapú energiatermelés felfutásában, s az átemeneti területi növekedésnek is hatása volt az energiafelhasználásra vonatkozó koncepciókra. Ami kétségtelen: a két világháború közötti időszakot, minden területi egyenlőtlenség ellenére, Magyarországon is a villamosenergia korának kell tekintenünk.
A cikkben a közvilágítás kapcsán olvashatunk egy francia tudománytörténész szerzőpáros, Christophe Bonneuil és Jean-Baptise Fressoz azon állításáról is, amely szerint: „Nem tértünk át fáról szénre, aztán szénről olajra, s később olajról nukleáris energiára. Az energiafelhasználás története nem az átmenetekről, hanem a különböző energiaforrások felhasználásának egymásra halmozódásáról szól. A téves perspektívát a relatív és az abszolút, valamint a lokális és globális szint összekeverése eredményezi. Ha a 20. században a szén használata az olajéhoz képest csökkent is, ettől még a szénfogyasztás folyamatosan nőtt. Globális szinten sosem volt még olyan év, amikor annyi szenet égettek volna el, mint 2014-ben [a könyv írásának időpontja – a ford.].” Bonneuil és Fressoz azt állítják, hogy nem a hatékonyság az energiatörténet mozgatórugója.