A Közép-Európa Kutatóintézet igazgatója, Hatos Pál által moderált beszélgetés két vendége ezúttal Stefano Bottoni történész és Csizmadia Ervin politológus volt, az intézet részéről pedig Mitrovits Miklós is bekapcsolódott. A február 12-én megtartott, vagy két óra hosszú rendezvényt ezúttal is nagy érdeklődés övezte.
Mintakövetéssel utolérhetjük a Nyugatot – üzente az elit a kilencvenes években Közép-Európa népeinek. Nekünk kell formálni a mintákat – mondják nekünk ma, miközben a régió gondjai ugyanúgy sokasodnak az utóbbi harminc évben is.
,,A várva-várt Nyugat – Az 1970–80-as évek Nyugat-várása” címmel szervezett az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézete beszélgetést Stefano Bottoni történész és Csizmadia Ervin politológus részvételével a Közép-európai koraesték online sorozatában Hatos Pál intézetvezető moderálásával.
A kutatók párbeszéde szerencsére mellőzte a képzelt nyugati jólét közhelyes paneljeit (farmer, bakelit, konyak), ehelyett inkább eszmetörténeti szempontból igyekeztek felderíteni Kelet-Európa Nyugat-várását. Stefano Bottoni, történész, a Firenzei Egyetem tanára, korábban az MTA BTK tudományos főmunkatársa hozzászólásában két alapgondolatot fejtett ki. Elsőként azt, hogy a nyugati csatlakozás, a felzárkózás mintája – elsősorban a korabeli értelmiség által a rendszerváltozás előtt felvázolt reményként – hogyan bukott meg napjainkra. Másrészt pedig arra a kérdésre kereste a választ, lehetséges-e a régióban felhalmozott sérelmeket meghaladni, azaz egyesíthető-e hosszútávon Közép-Európa?
Sarnyai Tibor beszámolója a Ludovika.hu-n olvasható.
Címkép forrása: Fortepan / Szalay Béla