Magyarország számára szimbolikus év volt 1920, hiszen a trianoni békeszerződés aláírásával tulajdonképpen ekkor ért véget az első világháború. Igaz, a Tiszántúl román kiürítése után a szerb csapatok még a következő év nyaráig megszállva tartották Baranyát, és az Ausztriának ítélt nyugat-magyarországi területsáv (a leendő Burgenland) átadására is csak 1921-ben került sor. Mindenesetre az összeomlás által meghatározott 1918-as és a szintén kaotikus, polgárháborúval és a szomszédok ellen vívott harcokkal jellemzett 1919-es évhez képest 1920 már a konszolidáció évének tekinthető. Ugyanakkor a történelmi Magyarország végének is a jelképe lett, és ekképp is épült be a modern magyar nemzettudatba.
Hasonló volt a helyzet Közép- és Kelet-Európa jó néhány más országában is. Noha számos helyen 1920-ban már javában folyt a háború utáni újjáépítés, a gazdát cserélt régiókban pedig megkezdődött az új fennhatóság megszilárdulása, egyes vidékeken – például Lengyelországban, illetve az ukrán és belarusz területeken – még korántsem értek véget a hadműveletek. De bizonytalan volt a lengyel–litván és a kelet-poroszországi lengyel–német határ is, Szilézia forrongott, és még Fiume sorsa sem rendeződött. Nem csoda tehát, hogy a száz évvel ezelőtti fejlemények értelmezése és megítélése ma is sok szempontból izgalmas történeti és emlékezetpolitikai kérdésnek számít, így az 1918-as év centenáriumai után a későbbiekben is volt mit felidézni. Ezt tekinti át a Közép-Európa Kutatóintézet következő – 2020-as – regionális körképe.
„Csehszlovákok” és a „nulladik év” emléke
Míg október 28-a, az első Csehszlovák Köztársaság prágai kikiáltásának napja a két világháború között a szlovákok nemzeti ünnepe is volt, a kommunizmus bukását, majd Csehszlovákia 1993-as felbomlását követően majdnem három évtizedig csak a csehek számára jelentett emlékezésre méltó évfordulót. Igaz, az 1990-es évektől kezdve a szlovák politikai eliten belül mindig akadtak olyan csoportok vagy személyek, akik szlovákiai nemzeti ünneppé nyilvánítását is kezdeményezték. Noha Szlovákia helye az egykori csehszlovák államon belül ma is gyakran vita tárgyát képezi, a leggyakrabban elhangzó érvek, amelyek mentén október 28-ára a szlovák nemzeti múlt fordulópontjaként tekintenek, a következők: 1918 októberében vált először „államalkotó nemzetté” a szlovákság, ekkor jelölték ki elsőként Szlovákia területének határait, valamint a csehszlovák állam a modern Szlovákia gazdasági, társadalmi és kulturális alapjainak letételét is biztosította. Változást éppen 2020 novembere hozott, amikor is a szlovák parlament megszavazta, hogy ugyan nem lesz munkaszüneti nap, de október 28-a is felkerül a szlovák állami ünnepek listájára.
Szeghy-Gayer Veronika írása intézetünk Horizontok blogján a Ludovika.hu blogeterében olvasható.