A Prágában töltött gyermekkor után Erdélyen és Pozsonyon keresztül vezetett Zahorán Csaba történész útja a román–magyar kapcsolatok és a várostörténetek kutatásáig. Írásunk az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet munkatársának szakmai életútját kíséri végig.
Zahorán Csaba, bár Tatán látta meg a napvilágot, gyermekkora nagy részét Prágában töltötte. Édesapját ugyanis agrármérnökként egy állami kereskedelmi vállalat csehszlovákiai képviselőjének nevezték ki, így került az egész család Prágába. A hosszabbításokkal együtt végül nyolc évig éltek Csehszlovákia, majd Csehország fővárosában, 1985 és 1993 között, amikor is a család nagyobbik része úgy döntött, visszatér Magyarországra.
„Egzotikus” prágai magyarok
Zahorán Csaba úgy került nyolcévesen egy átlagos prágai lakótelepi általános iskolába, hogy annyit tudott csehül: „Zahorán Csabának hívnak” és „nem értem”, továbbá azt, hogy „večerníček” (esti mese), mivel Tatán lehetett fogni a szlovák tévét. Szerencsére gyorsan sikerült felzárkóznia – az egyetemen később cseh szakra is járt, majd pedig éveken át dolgozott fordítóként és tolmácsként. Csehszlovákiában élte át a rendszerváltozást, az ottani bársonyos forradalmat, illetve az ország felbomlását is. Ez utóbbit abból is érezte a szünetekre rendszeresen hazautazó család, hogy államhatár jött létre azon a helyen, ahol korábban rántott sajtot ettek egy útmenti pihenőhelyen.
Sarnyai Tibor portréja Zahorán Csabáról a Ludovika.hu-n olvasható.