Hatos Pál 2018-ban megjelent, Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és forradalom története című könyvének megjelenése komoly visszhangot váltott ki, és számos elismerő kritikát kapott. Ami nem is annyira magától értetődő, ha figyelembe vesszük, hogy a szerző az őszirózsás forradalom, a Károlyi Mihály nevével fémjelzett kormányzat tevékenységének és a történelmi Magyarország 1918–1919-es felbomlásának viharos hónapjait dolgozta fel. Azt az eseménysort, amelyről máig – gyakran heves – vitákat folytatnak egymással a történészek, értelmiségiek és politikusok, illetve a múlt iránt érdeklődők. Az elátkozott köztársaság 1919. március 21-én ért véget, amikor a népköztársaságot egy újabb kísérlet, a kommunisták és szociáldemokraták által kikiáltott „tanácsköztársaság” váltotta fel. Mivel a „kommün” 133 napja még a Károlyi-féle népköztársaságénál is ellentmondásosabb megítélés alá esik, várható volt, hogy Hatos Pál nem tud majd ellenállni a kísértésnek, és folytatja a megkezdett munkát. Így is lett, a Rosszfiúk világforradalma – Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története az 1919 márciusa és augusztusa közötti, ugyancsak rendkívül sűrű időszakot vizsgálja meg, amelyben utópia és statárium, népjóléti intézkedések és terror, államosítás és szesztilalom, fegyveres honvédelem és idegen megszállás keveredtek. A szerző az előző könyvben is megnyilvánuló egyedi és különösen olvasmányos stílusában, kiegyensúlyozott, elfogulatlan megközelítéssel, történelmi mítoszokat sem kímélve nyúlt a témához, 18 + 1 (bibliográfiai) fejezetben – több mint 600 oldalon – mutatva be az eseményeket.
A Rosszfiúk világforradalma nem is maradt észrevétlen: a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásának március 21-i (102.) évfordulója környékén egymást követték a Hatos Pállal készített interjúk és beszélgetések. A nyomtatásban megjelent cikkek mellett az interneten is elérhető számos írás:
Benedek Szabolcs kritikája („Csengetett, elvtárs?”) a Könyvterasz.hu-n (február 22.), valamint egy beszélgetés Hatos Pállal („Nem látjuk az indulatok végét”);
Gali Máté cikke a Magyar Nemzet március 13-i számában („A 133 napos egyiptomi fogság és 133 nap terror”);
Szalai Zoltán írása a Mandiner hetilapban Rosszfiúk vagy szovjet ügynökök? címmel (március 18.);
A Jelen hetilap március 19-i podcastjában („Rossz fiúk világforradalma és az apokalipszis árnyalatai”) Lakner Zoltánnal beszélgetett a szerző;
Cseri Péter interjúja a szerzővel a március 20-i 24.hu-n („Sokan űrutazásként élték meg a Tanácsköztársaságot”);
Hamvay Péter interjúja Hatos Pállal, amely március 20-án jelent meg a HVG.hu-n („Hatos Pál történész: Nem lehet kiradírozni a magyar történelemből a Tanácsköztársaságot”);
Regényi Huba interjúja a szerzővel a március 20-i Magyar Nemzet Lugas mellékletében („Se reggeli, se vacsora, éljen a proletárdiktatúra”);
Antal Róbert-István cikke a kötetről az Azonnali.hu-n (március 21.), „Amikor magyar kommunisták akarták Székelyföldet felszabadítani a román uralom alól” címmel.
Kép forrása: 24.hu, wikipedia