A szlovák történelmi személyiségek ismertsége Magyarországon, a magyar köztudatban és a történelmi emlékezetben meglehetősen egyenetlen. Nem csak attól függ ugyanis, hogy az adott korban mekkora jelentőséget tulajdonítottak neki Szlovákiában, bár természetesen ez is fontos. Komoly tényező a „láthatóság” is: vagyis, hogy az adott szlovák történelmi személyiségről magyar kortársainak mennyi közvetlen tapasztalata lehetett, milyen gyakran írtak róla, reagáltak rá? Hiába volt például Ľudovít Štúr (1815–1856) a 19. század legjelentősebb, történelemformáló szlovák személyisége, korai halála miatt több, mint fél évszázadra teljesen eltűnt a magyar közbeszédből, s így lehetett, hogy a dualizmus évtizedei alatt a napi politikai csatározásokban és sajtóvitákban szereplő, nála jóval kevésbé jelentős eszmetársai lettek a magyar kortársak szemében a szlovák ügy vezéralakjai.
A magyar emlékezetben azonban talán még Štúrnál is mostohább sors jutott a nemrégiben a szlovák történelem legnagyobb alakjának választott Milan Rastislav Štefániknak, aki alig-alig bukkan fel a magyar történelmi tárgyú szövegek (cikkek, tanulmányok, monográfiák) lapjain, és akinek az életéről általánosságban is alig készült mindeddig magyar tudományos elemzés. Ha röviden áttekintjük az életútját, nem csak az derül ki, hogyan „érdemelte ki” a „legnagyobb szlovák” címét, de az is, hogy ez a történelmi Magyarország szempontjából kétségtelenül nagy jelentőségű személyiség mégis miért maradt ki mindeddig a magyar történelmi diskurzusból?
Demmel József írása a Ludovika.hu-n olvasható.