Milan Rastislav Štefánik szlovák nemzeti hős. Ez az állítás a nemrég itt járt kiváló szlovák történész, Michal Kšiňan Štefánikról szóló életrajzi könyvének az alapállítása. Ez a narratíva, ha az életrajzi adatokat nézzük, nem is tűnik a valóságtól feltétlenül elrugaszkodottnak. Hiszen Štefánik egy kis Nyitra megyei hegyi falu szegény evangélikus lelkészének sokadik fiaként született 1880-ban, de az egyetemet már Prágában végezte el, majd Franciaországban kezdett el csillagászként dolgozni alig 25 évesen. Az elkövetkező években bejárta az egész világot: felmászott a Mont Blanc-ra, hatszor, Turkesztánban napfogyatkozást figyelt meg, járt Tunéziában, Tahitin a Halley-üstököst figyelte meg s közben csillagvizsgálót épített, nem mellékesen pedig Gauguin hagyatékát gyűjtötte össze.
Milan Rastislav Štefánik Tahitin, helyi viseletben. Forrás
Ecuadort 1913-ban már a francia diplomácia képviseletében vonta francia érdekszférába. Eközben nem csak a francia tudományos, de a politikai elitbe is sikeresen beilleszkedett, s 1912-ben felvette a francia állampolgárságot. 1915-ben jelentkezett a francia légierőhöz, számos bevetése volt a szerb fronton. A francia kapcsolatai révén elérte, hogy Masarykot és Benešt fogadja a francia miniszterelnök, és oroszlánrésze volt abban is, hogy az antant háború utáni céljai között felmerülhetett egy addig soha nem létezett állam, Csehszlovákia létrehozása.
Štefánik Algériában 1909 tavaszán (jobb szélen, puskával). Forrás
Diplomáciai tevékenysége mellett ezt a csehszlovák légiók megszervezésével érte el – az osztrák-magyar monarchia tízezrével dezertált cseh és szlovák katonáiból általa szervezett hadsereg talán a legfontosabb ütőkártya volt a kezében ezekben az években. A háború után például egy közel 50 000 fős sereg maradt Szibériában, amelynek élére állva Štefánik nem csak a forradalom által felforgatott Oroszországban akarta helyreállítani a rendet, de úgy tervezte, a sereg élén vonul be Észak-Magyarországba és veszi át a hatalmat Csehszlovákia szlovák felében. Ez a terv végül nem valósult meg, s végül repülővel indult az új országba 1919 májusában, gépe azonban nem messze Pozsonytól, mintegy 70 méteres magasságból lezuhant.
Štefánik a francia fronton 1915-ben. Forrás
Látható tehát, hogy sokféle hőstörténet sémáját húzhatjuk az életútra. A szakrális értelmezés egy mózesi életutat lát bele, ahol a hős a kiválasztott népet elvezeti az ígéret földjére, amelyet láthat ugyan ő is, de nem léphet rá. De adja magát az antik hőstörténet, a mindenki másnál magasabbra emelkedő, de naphoz túl közel merészkedő Ikaroszé, aki végül lezuhan. De persze a klasszikus nemzeti hős, az alapító atya vagy a nemzeti mártír története is szépen illeszkedhet az életrajzi adatokhoz.
Azonban azzal az állítással, hogy Štefánik egy „hős”, van egy komoly probléma.
Štefánik szobra Léván. Forrás
És hogy mi az a komoly probléma, megtudhatjuk Demmel József előadásából, amelyre 2022. május 17-én, kedden 16.00-kor kerül sor a Ludovika főépületének Zrínyi Miklós termében.