Az istentiszteletek és más szertartások mellett egykor a lelkészek feladatai közé tartozott, hogy egyházközségükben ügyeljenek az egyház és a társadalom normarendszereinek betartására. Nem csak arról van szó, hogy figyelniük kellett, ki jár, vagy épp nem jár rendszeresen templomba a hívek közül, de például a lelkész dolga volt, hogy a veszekedő, egymást elhagyó vagy külön élő házastársakat – egyfajta házassági tanácsadói/mediátori szerepet felvéve – kibékítse. Sajnos erről a premodern párterápiáról csak keveset tudunk, mivel – ahogy napjainkban is – többnyire élőszóban zajlott. Ezért is különleges a nagylaki szlovák evangélikus gyülekezet, amelynek lelkésze kis jegyzőkönyvben őrizte meg a 19. század közepi parasztcsaládok hétköznapi gondjait. A történészként is jól ismert Haan Lajos ugyanis 1849-től 1855-ig a ma Romániában található Nagylakon volt evangélikus lelkész, és itt jegyezte le a hozzá elsősorban házassági problémáikkal forduló hívek panaszait, ügyes-bajos dolgait. Az ő kézirathagyatékában található tehát ez a rendkívüli forrás, amelyből például megtudhatjuk, hogy milyen konfliktusok merülhettek fel egy 19. századi alföldi parasztcsaládban, milyen konfliktuskezelési technikáik voltak és mi történt, ha ezek nem működtek, vagy hogy milyen volt a rurális társadalom által elvárt, normakövető viselkedés egy férj és egy feleség részéről?
A nagylaki lelkész által elénk tárt történetekből tehát elsősorban a nem működő korabeli házasságok belső világát, a férfi és női szerepek határait és korlátait ismerhettük meg. Szóba került a férfiak és nők közti egyenlőtlenség, az asszonyok alárendelt szerepe és a férfiak megkérdőjelezhetetlen dominanciája, a közösség által még elnézett, családon belüli verbális és fizikai erőszak keretei, ugyanakkor a családok legbensőbb életébe megkérdőjelezhetetlen döntőbíróként beavatkozó lelkész informális hatalmának kiterjedtsége is.
E különleges forrás a Békés Megyei Könyvtár gyűjteményében található, kiadása pedig Demmel József tanulmányával együtt itt olvasható.
