A Habsburg Monarchiában a 19. század második felében számos, az etnikai-nemzeti igények összhangba hozását célzó elképzelés született. Ezekről cseréltek eszmét a Nem területi elvű autonómiák az Osztrák-Magyar Monarchiában című beszélgetés során a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársai és a kérdés szakértője, Adorjáni Anna május 30-án délután, az NKE Zrínyi Miklós termében.
A Közép-európai kora esték című beszélgetéssorozat keretében szervezett eseményen Hatos Pál, a Közép-Európa Kutatóintézet igazgatója köszöntőjében elmondta: a nemzetiségi kérdés meghaladására született válaszok tanulmányozása azért fontos, mert azok a jelenben elénk tornyosuló nehézségek kapcsán is hasznosak lehetnek.
Méltányosság
A rendezvény a Bécsi Egyetem kutatója, Adorjáni Anna előadásával kezdődött, aki a nem területi elvű autonómiákat az európai kisebbségvédelem eszközeiként tanulmányozó nemzetközi ERC-kutatócsoport tagjaként Autonómia terület nélkül? címmel tartott prezentációt. Mint mondta, az autonómia e formájának gondolata olyan soknemzetiségű területeken formálódott, ahol gyakorlatilag lehetetlen volt méltányosan megoldani a nemzetiségi kérdést. A koncepciót a múlt század elején, a Monarchiára vonatkoztatva fogalmazta meg és dolgozta ki két osztrák szociáldemokrata politikus: Karl Renner és Otto Bauer. Céljuk egy, az etnikai feszültségeket kezelő, de az állam területi integritását nem érintő, azt nem veszélyeztető megoldás kidolgozása volt.
Előadásában Adorjáni Anna négy kérdéscsoportot megválaszolva elemezte a nem területi autonómiák eszmerendszerét:
1. Hol született a nem területi autonómia gondolata és miképpen érkezett Magyarországra?
2. Milyen kérdésre válaszul született meg a koncepció?
3. Kik tekintették a maguk számára a legjobb megoldásnak?
4. Mi változott 1918 után, amikor a kisebbségek a nemzetközi jog szereplői lettek?
Kovács Ágnes Lilla cikke a Ludovika Magazinban olvasható
(b-j:) Hatos Pál, a Közép-Európa Kutatóintézet vezetője, Adorjáni Anna, a Bécsi Egyetem doktorandusz hallgatója és a „Nem területi autonómiák” ERC-kutatócsoport tagja és Zahorán Csaba, a Közép-Európa Kutatóintézet tudományos munkatársa
Címkép forrása: wikipedia
Fotó: Szilágyi Dénes