A Bonum Publicum újságírójával, Sallai Zsófiával, beszélgetve Hatos Pál intézetvezető először arról beszélt, hogy Trianon előtörténetét keresve indokoltabb magát a világháború időszakát kutatni, semmint a korábbi évszázadok etnikai és nemzeti sokszínűséghez vezető eseményeit kárhoztatni. Hangsúlyozta azt is, hogy utólag egyértelműnek tűnhetnek a kor dilemmái, de ha ítéletekből indulunk ki, akkor nem történelmi tudást állítunk elő.
Kiemelte azt is, hogy az első világháborút követő évek egyik fontos tényezője volt az általános élelmiszer- és energiahiány, amelynek politikai súlyát talán eddig alábecsülték azok, akik azt feltételezik, hogy nem lett volna muszáj elfogadni a békeszerződést. Végül a történészek közötti párbeszéd fórumai, és ezek lehetséges témái, illetve korlátai kerültek szóba. Ez az a feladatkör ahol a Közép-Európa Kutatóintézet is tesz azért, hogy Trianon terhei könnyebbé váljanak:
"Vannak persze olyan történészek, akik nagyvonalúbb módon állnak saját nemzeti narratívájukhoz, például magyarul is elérhetőek Lucian Boia könyvei, s az elmúlt évek egyik örvendetes szlovák fejleménye az a felismerés, hogy a közös Magyar Királyság történelme szlovák történelem is, amelyre érdemes közösen emlékezni. Ennek egyik felemelő megnyilvánulása volt IV. Béla királyunk besztercebányai szobrának közös felavatása, a szlovák nemzeti mozgalom egyik legfontosabb városában. A közös történelem megannyi aspektusa, így például a reformáció korának vagy éppen a kommunizmus alatti egyházüldözés emlékezetének beemelése a közös közép-európai tudatba, szintén a tágabb régiós öszszetartozás és kiengesztelődés útjára vezethet."
Az interjú teljes terjedelmében a Bonum Publicum júniusi számának 46-50. oldalán olvasható.