Balázs Eszter kollégánk Az első világháborús kutatások kultúrtörténeti fordulata címmel írt a Ludovika.hu oldalon futó Horizontok blogra.
A bejegyzés szerint:
"A nagy háború kultúrtörténeti megközelítésére jó példát nyújt a háborús sajtóban, valamint kiadványokban a nekrológokból, gyászbeszédekből és megemlékezésekből álló, Európa-szerte burjánzó nekrológiai diskurzus. A gyász kifejezése mellett a háborús nekrológok feladata az volt, hogy segítsék értelmezni, és elfogadtassák a társadalommal az összecsapást. A magyar sajtóban az elesett katonákkal kapcsolatos megemlékezések sorában különlegesnek tekinthető az 1915 tavaszán a Kárpátok-beli harcokban elhunyt Bányai Elemér író-újságíró halála és újratemetése alkalmával született nekrológok, megemlékezések, költemények kultikus – azaz hitek által irányított, transzcendens mozzanatokkal is jellemezhető – szövegegyüttese: egyházi főméltóságtól a polgári radikális vezetőkig sokan tiszteletüket rótták le az Ady barátjaként is elhíresült erdélyi örmény származású író-újságíró emléke előtt....A kultuszhoz forrásként további információt nyújtanak a budapesti újratemetésről szóló, különböző napilapokban megjelenő tudósítások is – természetesen ezekre is szimbolikus reprezentációkként tekinthetünk, amelyek a Mikes Lajos újságíró által a különféle nekrológokból, megemlékezésekből szerkesztett Zuboly könyvével együtt az elesett értelmiség veszteségeit mitizáló, Európa-szerte megjelenő nekrológiai diskurzusba illeszkednek."
Mi a magyarázat erre az ünnepélyességre?
Kiderül az erdeti bejyezésből, amely itt olvasható.