1848-ban, az áprilisi törvényeknek köszönhetően óriási fordulat zajlott le a magyarországi társadalomban. A pozitív társadalmi változások mellett azonban kiéleződtek a nemzetiségi feszültségek is, az addig jórészt csak a sajtó hasábjain és az evangélikus egyház fórumain vívott szlovák–magyar küzdelmeket pedig felváltotta a politikai, majd a fegyveres konfliktus. 1848 márciusának–áprilisának euforikus időszaka után a felső-magyarországi vármegyékben élő, jórészt szlovák anyanyelvű nemesség tömegei is nehéz helyzetben találták magukat. Nemesként ugyan megőrizték korábbi politikai jogaikat és a helyi, vármegyei eliten belüli szerepüket, szlovák anyanyelvűként azonban már másodrendű polgárnak számítottak.
„52 picziny királyság”
Magyarországon a nemesi vármegyéknek még a 19. század első felében is olyan széleskörű autonómiájuk volt, amihez hasonlót alig találni az európai jogtörténetben – a kortársak nem véletlenül beszéltek „52 picziny királyságról” az ötvenkét megye kapcsán. Hogy csak egyet említsünk jogköreik közül: joguk volt például megtagadni még az uralkodói rendeletek kihirdetését is, ha úgy vélték, hogy azok ellentétesek az alkotmány szellemével vagy a helyi viszonyok miatt végrehajthatatlanok.
A vármegye politikai életében 1848 előtt szinte kizárólag a helyi nemesség vehetett részt, amely a szlovák–magyar nyelvhatártól északra elsősorban szlovák volt – még a korabeli magyar statisztikák szerint is. Fényes Elek, a magyar statisztika megalapítója szerint Árvában 2456 nemes élt, de az egész megyében összesen csak 300 magyar anyanyelvű személy volt, Liptóban 4910 nemes és csak 500 magyar, Trencsénben 9813 nemes és 1500 magyar, Turócban 4800 nemes és 200 magyar, míg Zólyomban 2152 nemes és 200 magyar élt 1847-ben, egy évvel a forradalom előtt. Mindez azt jelenti, hogy csak ebben az öt vármegyében a 24131 főt számláló nemesség 89%-a, 21 431 fő még a magyar statisztika szerint sem magyar, hanem (feltehetően) döntő részben szlovák anyanyelvű volt. Hogy csak egy látványos példát említsünk: 1848–1849 legfontosabb magyar politikusának, a turóci származású Kossuth Lajosnak a közvetlen rokonsága (Turócban élő nagybátyjai, unokatestvérei stb.) szlovákul beszéltek egymás közt még 1850-ben is.
A teljes cikk a Horizontok blogon olvasható.
(A cikk szlovák változata Suchá ratolesť? Hornouhorské župy a slovenská šlachta v roku 1848 címmel megjelent a Historická revue 2018/3. számában.)
Nyitókép: Sztrecsnó (Strečno, Sztrecsény) romjai a Vág fölött (1939). A környéken 1848-ban komoly harcokra került sor a magyar kormányhoz hű nemzetőrök és a szlovák felkelők között. Forrás: Fortepan / Schermann Ákos