–Az NKE Közép-Európa Kutatóintézet tudományos munkatársa az antropocén, azaz az ember által alakított természet korával foglalkozik. Idehaza e téma kutatása még gyerekcipőben jár, ő maga indiai tanulmányai során találkozott a kérdéskörrel. Ázsiában azonban nemcsak kutatási területére, hanem önmagára is rátalált. Hogyan lesz egy félénk, zárkózott tinédzserből önazonos, nemzetközi környezetben mozgó kutató? Balogh Róbert portréja.
Debrecenben született, ott is nőtt fel. Csendes, de iskolai versenyeken örömmel és sikeresen szereplő diák volt, s noha sok minden érdekelte, leginkább a történelmi témájú könyveket szerette. Az iskolai szüneteket a Heves megyében élő nagyszüleinél töltötte; a buszozás közben mindig megragadta a várak – Sirok, Eger – látványa és már gyerekként nagyon érdekelte az erdők világa. Arra persze, hogy felnőttként ezek a korai élmények szakmai életének fontos elemeivé válnak, nem gondolt.
Új ország, új szerep
Gimnazista is Debrecenben lett, humán tagozatos. Versenyekre továbbra is szívesen járt, így jutott el arra az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre (OKTV) is, amelyen történelemből bekerült az első tíz közé – ez pedig azt jelentette, hogy pályázhatott külföldi ösztöndíjra. Akkoriban, 16 évesen a tévében látta a Selyemút című japán dokumentumfilm sorozatot, ezért amikor sikerrel szerepelt az ösztöndíjpályázathoz kapcsolódó válogatáson és intézményt kellett választani a United World College iskolahálózatából, egyértelmű volt, hogy kelet felé indul. A rendszer lényege, hogy számos országban helyi campusokat hoznak létre, ahova 50-60 állam tehetséges diákjait várják ösztöndíjjal. Az ilyen intézményekben aztán nagyon erős nemzetközi közösségek alakulnak ki. Akkor 12 iskolából állt a hálózat, ma már sokkal szélesebb e kör – Costa Ricától Norvégián át Boszniáig számos ország várja a diákokat. Balogh Róbert tehát egy hazai verseny révén került ki két évre Indiába – a gimnázium utolsó két évét ott végezte el.
A cikk teljes szövege itt olvasható.