A tanulmány egyik fő tétele szerint a tej a 20. század első évtizedeiben lett tényező az állami szerepek és a társadalmi normákra vonatkozó narratívák formálásában.
Amint a következetések között szerepel:
"Az első világháború második felében és a háború utáni válságos években a tejpiac és az igazgatási szereppel bíró szereplők kölcsönhatásában a növekvő közvetlen állami jelenlét egyszerre gazdasági és biopolitikai megnyilvánulását érjük tetten. Ezekben az években a tej rejtett és lehetséges veszély helyett a diszfunkcionális piac és város-vidék kapcsolat, valamint a hiány termékeként jelent meg a közbeszédben. A folyamat vége nem a kiinduló állapothoz való visszatérés, hanem új, a korábbinál intézményesültebb városi ellátó és vidéki gyűjtő- és feldolgozó hálózat lett. Ha országosan nem is jött létre a budapesti tejpiac 1932-33-as szabályozási kísérletéhez hasonló erőteljes politikai szándék, az OMTK befolyását biztosító szövetkezeti alapszabályok nyomán a helyi kezdeményezés és döntések esélye fokozatosan eltűnt a várakozási horizontról. Ezt a folyamatot a második világháború alatt újból jelentkező tejhiány 1942-re a teljes piaci központosításig, vagyis de facto államosításig vitte. Vagyis, a növekvő állami beavatkozás, valamint az ezzel kapcsolatos várakozások negatívan hatottak a helyi és mikroregionális ellátási láncokra, vagyis arra, amit ma élelmiszer-önrendelkezés fogalmával ír le a társadalomtudomány. Ebből a helyzetből következik egy újabb lehetséges jövőbeli kutatási irány. Fontos kérdés ugyanis, hogy a magyarországi tejgazdaság esete miként viszonyul a Tiago Saraiva által vázolt a korabeli európai fasiszta és nemzetiszocialista rezsimekre jellemző modellhez, amelyben a mezőgazdasági kutatás, valamint az agrárium modernizációja, szoros összefüggésben álltak, sőt egymás létalapjai voltak."
"A tejszövetkezetek a 20. század eleji tejgazdaság, a vidéki társadalom, anyagi kultúra, politika és gazdaság egyedi vonásokkal rendelkező szereplői voltak, amelyekből különösen a Dunántúlon volt igen sok. Habár a tejhiány időszakában a hírlapok a bűnbak szerepébe helyezték őket, ezek a gazdasági szervezetek elvben alternatívát képeztek mind az állami, mind a magángazdasághoz képest. A tejszövetkezetekhez kötődő tejcsarnokokban lehetséges volt a minőségellenőrzés, és a kezdetleges ipari feldolgozás is. Az itt vizsgált szövetkezetek és források példája azt mutatja, hogy a 20. század első éveiben a tejszövetkezetek nagyobb önállóságot élveztek, míg az 1930-as években egyre inkább az OMTK mint állami vállalat keretei közé kerültek".
A tanulmány az Ethnographia című folyóirat 2023/1. számában jelent meg. Teljes terjedelmében még nem érhető el online, de a szerző érvelésének egyes elemei egy a Ludovika.hu blogon korábban megjelent bejegyzésben már olvashatók voltak, lásd itt.