Kortárs francia kutatóintézetek jelentősége a Közép-Európa-kutatásban és a regionális kutatási hálózatok bővítésében
A volt keleti blokk egyes országaiban létező Közép-Európa- vagy Monarchia-nosztalgia, illetve az 1989-90-es rendszerváltások alapvető jelentősége dacára Közép-Európa mint régió a 2000-es évekig vakfoltnak számított a francia közvélemény számára.
E hiányt felismerve a francia tudományban két évtizede megerősítették a Közép-Európa tanulmányozásával foglalkozó, már létező szakmai műhelyeiket, illetve újakat hoztak létre. Miként a nemrég megjelent L’europe centrale & médiane dans l’Europe du XXe siècle c. egyetemi tankönyv szerzője, Antoine Marès fogalmaz, ezzel az volt a céljuk, hogy felhívják a figyelmet: a széles Közép-Európa (ami alatt a Németország és az Oroszország közé eső, a Baltikumtól a Földközi tengerig érő régiót értik) tulajdonképp „Európa történelmének a szeizmográfja”.
A prágai francia Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóközpont (CEFRES)
Az 1991-ben megalakult CEFRES a kelet- és közép-európai kétoldalú, regionális tudományos együttműködések kulcsfontosságú műhelye. Egyik fő feladata, hogy segítse Franciaország és a visegrádi országok (Magyarország, Lengyelország, Szlovákia és a Cseh Köztársaság) kutatóinak kapcsolatba lépését, hálózatosodását. A CEFRES, amely a külföldi francia kutatóintézeteket összefogó hálózat (UMIFRE) tagja, a nemzetközi tudományos cserék helyszíneként a bölcsészet- és társadalomtudományok területén megvalósuló európai együttműködési kutatási projektek pályára állítását és kísérését tekinti feladatának. Közép-Európára kiterjedő területi projekteknek is otthont ad. Ebben az összefüggésben a CEFRES tagja a „Connaissance de l’Europe médiane” (Megismerni Közép-Európát) nevű nagy franciaországi kutatóhálózatnak. A francia Európai- és Külügyminisztérium (MEAE), valamint a francia Akadémia, pontos nevén: a Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) felügyelete alá tartozik. Tudományos tanácsa évente egyszer ülésezik.
Balázs Eszter cikke a Horizontok Blogon olvasható.