A francia kapcsolat

Már felső tagozatos korában beszippantotta a történelem, s az 1956-os forradalom története később is fontos mérföldkő lett a pályáján. Francia nyelvtudása belépőt jelentett a naprakész tudományos szemléletet képviselő egyetemi világba. Balázs Eszterrel, a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársával történészi útjáról, női szerepekről és párizsi sétákról beszélgettünk.

Már az általános iskolában eldőlt, hogy a történelem iránti érdeklődése életre szólóan meghatározó lesz. Nagyjából abban a pillanatban, amikor magyartanára megmutatta neki Nagy Gáspár Nagy Imrének emléket állító, a cenzúrán átcsúszott versét (Öröknyár: elmúltam 9 éves). Az NI-re végződő sorok miatt ez egy alig burkolt hommage vers volt – amelynek első publikációjára 1984-ben került sor. Akkoriban ’56 még kikezdhetetlen tabunak számított. De – az ötvenes években politikai okokból buszsofőr, majd nevelőintézeti gondozó, később a tanári pályára visszaengedett – Váczi András tanár úr elárulta a 13 éves diáklánynak, hogy vers annak a meggyilkolt Nagy Imrének állít emléket, aki a magyar történelem egy világraszólóan fontos eseményének volt a meghatározó szereplője. A „beavatott” ennek kapcsán aztán otthon is kérdezgetni kezdte szüleit, nagyszüleit, akik a magyar társadalom elsöprő többségéhez hasonlóan addig nem nagyon beszéltek a terített asztalnál ’56-ról. Így, ezzel az epizóddal vette kezdetét Balázs Eszter és a történelmi múlt máig tartó sokrétű kapcsolata.

Titkok nyomában

Aztán a Móricz Zsigmond Gimnáziumban a történelemtanár-osztályfőnök Lugosi Zsolt számos, sokáig fiókban maradt, de az 1989-es rendszerváltás előtti években fokozatosan a közönség elé kerülő dokumentumfilm vetítésére vitte el az érdeklődő diákokat. Olyanokra, mint a Pócspetri vagy a Hagyd beszélni Kutruczot! – s ezek is revelációként hatottak rá. Meg volt arról győződve, hogy a múlt csupa titok, ami felfedezésre vár.

Viszonylag egyértelmű volt tehát a történelem szak választása. És mellé a francia, amely szintén máig meghatározó lett a szakmai pályáján. A budapesti bölcsészkart egy Franciaországban baby sitterkedéssel töltött év után kezdte el. A frankofon vonalat a kilencvenes években az ELTE-n az Atelier francia-magyar történeti műhely képviselte, amelynek hamar a vonzáskörébe került, s amely ma már önálló tanszéki státusszal is bír. A francia állam ekkoriban kezdett ösztöndíjakat biztosítani magyar hallgatóknak. 1998-ban Eszter is francia DEA diplomát szerzett Párizsban, az École des Hautes Etudes-ön, amely a doktori tanulmányok megkezdésére jogosította. Az École a híres Annales iskola folytatójaként erős társadalomtudományos szemléletet képvisel. Ez azt jelentette, hogy a hagyományosan domináns politikatörténeti nézőpont helyett egy társadalom- és kultúraközpontú megközelítés került előtérbe.

Balázs Eszter

A teljes cikk a Ludovika Magazinban olvasható.