Az első világháború utáni Román Királyságban, majd a népi demokratikus, végül szocialista Romániában számos közigazgatási reformra került sor. A két világháború közötti időszakban a fő cél az ország egységesítése volt – tekintettel arra, hogy Románia jelentős, eltérő hagyományokkal bíró területeket szerzett az egykori Osztrák–Magyar Monarchiától és az Orosz Birodalomtól –, később, a kommunista hatalomátvétel után pedig a társadalom szocialista „homogenizálása” is fontos szempont lett.
...
Ebben a tekintetben különösen a legnagyobb összefüggő, magyar többségű régió, vagyis a román és román–szász lakosságú vidékek közé „idegen testként” beékelődő Székelyföld jelentett kihívást. Az egykori Csík, Udvarhely, Háromszék és Maros-Torda vármegyék magyar tömbjének megbontására kézenfekvő eszköznek tűnt a területi beosztás megreformálása.
...
A Székelyföld megbontása már az 1990-es évek legelején felmerült, majd például a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt egyik 2003-as törvényjavaslata egyesítette volna Kovászna és Brassó megyét, Hargita megyét pedig kettévágta volna, román többségű régiókkal csökkentve a magyar lakosság arányát az újonnan létrehozandó megyékben. Egy székelyföldi román nemzeti aktivista a székelyföldi megyék magyar többségének mérséklésére azt javasolta, hogy csatolják hozzájuk Brassó megyét, vagy pedig a székely megyéket egyesítsék román jellegűekkel (Kovásznát Brassóval és Szebennel, Hargitát és Marost pedig Beszterce-Naszóddal). Egy 2011-ben közzétett tervezet Moldva(!), Délkelet-Erdély és Észak-Erdély között osztotta volna el a három, számottevő magyar lakossággal rendelkező székelyföldi megyét.
Ezeknek az elképzeléseknek a sorát folytatta idén a Romániai Kereskedelmi és Iparkamara már említett, 15 megyés felvetése, valamint egy törvénytervezet, amely 12 nagy megye kialakítását javasolja. Az utóbbiban az egyik (Transilvania Sud Est) Brassó, Kovászna és Hargita megyéket, míg egy másik (Transilvania Nord Vest) Maros, Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyéket foglalná magában.
Az ismeretterjesztő cikk teljes terjedelmében szabadon olvasható a ludovika.hu oldalon működő Horizontok blogunkon, itt.
Borítókép: A Vaskapu, szemben a szerb oldal. Forrás: Fortepan