A rendezvényt a Mathias Corvinus Collegium Erdély munkatársai szervezték, és a Kolozsvár központjában található Státusházak egyikében, az Ifjúsági Udvarban került rá sor. A Közép-Európa Kutatóintézetet Balogh Róbert és Zahorán Csaba képviselte, akikkel Főcze János, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa beszélgetett. Miután Balogh Róbert bemutatta az intézetünket, kitérve a benne folyó kutatásokra és legújabb eredményeinkre is, Zahorán Csaba ismertette a könyv keletkezésének körülményeit – a 2020. eleji konferenciát és a kötet összeállításának folyamatát.
A beszélgetés során szó esett a Zahorán Csaba és Szeghy-Gayer Veronika által szerkesztett, 2022 őszén a Ludovika Egyetemi Kiadó által megjelentetett könyvről általában, az egyes tanulmányokról és a bennük elemzett „kérészállamokról”, valamint arról a zűrzavaros korszakról, amikor ezek a rövid életű – vagy meg sem született – államalakulatok létrejöttek. Zahorán Csaba úgy fogalmazott, hogy a – Woodrow Wilson amerikai elnök által 1918 elején megfogalmazott – nemzeti önrendelkezési elv alapján a győztes nagyhatalmak először az Osztrák-Magyar Monarchiát bontották alkotóelemeire, ám az eszmét idővel egyre többen kezdték el átültetni a gyakorlatba, ami egyre kisebb régiókat és közösségeket sarkallt az államalapításra. Legalábbis az ezzel való kísérletezésre, mivel az új államok döntő többsége csak átmenetinek bizonyult – ha egyáltalán létrejöttek. A kutatók Ablonczy Balázs definícióját és tipológiáját is felhasználva körbejárták az átmeneti államok jelenségét, Balogh Róbert rámutatott a „kérészállamok” fogalma és a kérészek közötti összefüggésre, továbbá kitért a periodizáció kérdéskörére is, míg Főcze János az újabb források bevonásának előnyeit hangsúlyozta. Figyelembe véve a könyvbemutató helyszínét, nem csoda, hogy a beszélgetés során – illetve a kérdésekben is – gyakran bukkant fel a Székely Köztársaság, valamint a Bánsági Köztársaság, illetve a többi erdélyi kezdeményezés.
Fényképek forrása: MCC Erdély