Avagy Ľudovít Štúr Romhányban
A 19. század legfontosabb szlovák történelmi személyisége, Ľudovít Štúr (1815–1856) sokszor találkozott a korabeli magyar politikai elit képviselőivel különböző közéleti fórumokon, a magyar országgyűlés falai között vagy épp az evangélikus egyház különböző gyűlésein. Štúr azonban nem csak egy rövid időre futott össze olykor például Kossuth Lajossal, de olyan is előfordult, hogy hónapokig egy fedél alatt élt a magyar reformnemesség képviselőivel.
A magyar nemesi életmód, ahogy cseh utazók látták
1837 nyarán két cseh diák, František Ladislav Rieger (a későbbi jelentős cseh politikus) és Antonín Vrťátko (író és könyvtáros) Felső-Magyarországon töltötték a nyári szünetüket. Pestről észak felé utazva eljutottak a nógrádi Romhányba, ahol nem más látta őket vendégül, mint a helyi birtokos, Prónay János. Rieger le is írta ottani élményeit egy barátjának. „Prónay úr asztalánál ebédeltünk. A teríték pompás és takaros volt. Az urak nagyon szívélyesen fogadtak. Vendégként voltak ott még más magyar urak a nemesi rendből. Később uzsonnára is meg valánk hívva. Így aztán a szobában maradtunk egészen vacsoráig. Eközben szakadatlan beszélgetést folytattunk a háziúrral és a háziasszonnyal, valamint az ott lévő idegen urakkal […]. A háziasszony több mint fél órán át megállás nélkül beszélgetett velem. Valami módon meg kellett nyernünk a szeretetüket, mert hogy velünk mind szívélyesebben és kedvesebben bántak. Ezután kiváló vacsorát kaptunk, ami után beültünk a társaság körébe. Itt még sokáig beszélgettünk, Štúr úr gitáron játszott, és nekem cseh énekeket kellett énekelnem. Talán tizenegy körül mentünk aludni. A háziasszony nagyon tiszta ágyat rendelt készíttetni nekünk. Még reggel is náluk reggeliztünk. El sem akartak engedni bennünket. Az úr és az asszony rendre azt akarták, hogy még egy napot maradjunk.”
Látható, hogy a kastélybeli hétköznapok, a nemesi életforma és időfelfogás mennyire szokatlan, meglepő volt a cseh fiatalember számára. Ennél is érdekesebb viszont Rieger elejtett megjegyzése „Štúr úrról”, aki a kastély urának és vendégeinek gitározott. Ő ugyanis nem más volt, mint Ľudovít Štúr, akinek a nevéhez később a szlovák irodalmi nyelv kodifikálása, az első szlovák politikai lap kiadása, a szlovák nemzet politikai reprezentációja és az 1848–1849-es szlovák nemzeti felkelés köthető. De vajon mit keresett a nemesi kastélyban a pozsonyi evangélikus líceumot nemrég, 1834-ben elvégző Štúr, aki már ekkoriban is a szlovák nemzeti törekvések egyik legfontosabb képviselője, a szlovák fiatalság első számú vezéralakja volt?
A teljes írás itt olvasható.
Kép: A romhányi Prónay-kúria (1953). Forrás: Fortepan / Horváth József