Ha rápillantunk Sepsiszentgyörgy (románul Sfântu Gheorghe, az egykori Háromszék, 1968 óta Kovászna megye székhelye) térképére, azonnal szembetűnik a város közepét elfoglaló jókora zöld folt. Ami nem más, mint a település központját alkotó Erzsébet-park – körülötte vagy a közvetlen közelében helyezkedik el Sepsiszentgyörgy jelentősebb intézményeinek és fontosabb épületeinek többsége.
A parkban változatos fafajták, árnyékukban pihenőhelyek, játszóterek, egy kávézó és egy kis tó várja a járókelőket, de több, fordulatos múltú emlékművet és egy templomot is rejteget. Valóságos kis erdő ez, amely üdítő kivételt képez az utóbbi időszak köztér-rekonstrukciós hullámában. Számos romániai vagy magyarországi településtől eltérően (a példa kedvéért: a tatai Kossuth-tér és Kolozsvár főtere) – ahol a térkő jelentős mértékben visszaszorította a zöldfelületet, nem egyszer élénk vitákat is gerjesztve –, a székelyföldi település nagymúltú parkja a legutóbbi átalakítások után is biztosítja a belváros zöld jellegét.
Pedig nem volt ez mindig így: egykor Sepsiszentgyörgy központját is egy hatalmas piactér uralta, amelyet csak a XIX. század végétől kezdtek el parkosítani. Ahogy azt a Sepsiszentgyörgy képes története című vaskos kötet szerzői, Cserey Zoltán és József Álmos írják, a vagy hat hektáros területet, ahol a heti- és országos vásárokat tartották, Orbán Balázs Erdély egyik legkiterjedtebb piacának nevezte, amely még a kolozsvári főteret is túlszárnyalta. A korabeli fényképeken egy nagy, kopár térség látszik, amelyet csak a vásárok töltöttek meg élettel – árusokkal és vásárlókkal, szarvasmarhával, baromfival és más élőállattal, tűzifával, takarmánnyal és különféle egyéb portékával.
A teljes cikk a Horizontok blogon olvasható.