Ezernyolcszáz évvel azután, hogy a római légiók vereséget mértek a dákokra, országukat pedig a birodalomhoz csatolták, Róma városa egy másolatot adományozott Bukarestnek és a román népnek a kis Romulust és Remust tápláló capitoliumi anyafarkas-szoborról.
A bronzból készült alkotást 1906. szeptember 7-én adták át ünnepélyesen az I. Károly román uralkodó trónra lépésének negyvenedik, a királyság kikiáltásának huszonötödik évfordulója alkalmából megrendezett Román Általános Kiállítás keretében. A közös latin gyökerekre utaló gesztus mögött – a tisztelgésen túl – az a törekvés is meghúzódhatott, hogy a vagy fél évszázada egyesült Olasz Királyság a latin kapcsolat révén is növelje kulturális és politikai befolyását Délkelet-Európában. Ez a szándék pedig feltehetően összecsengett a szintén vagy ötven éve három nagyhatalom árnyékában létrejött és mozgásterének tágítására törekvő Románia aspirációival is. Annál is inkább, hogy bár a hármas szövetség tagjaiként mindkét állam az Osztrák–Magyar Monarchia katonai szövetségese volt, az olasz és a román nemzeti eszme híveit összekapcsolták a Monarchia egyes területeit célzó, többé-kevésbé nyílt irredenta törekvések is.
Alig tíz év múlva, az első világháború során láthatóvá is vált ez a kapocs, amikor 1915-ben előbb Olaszország, majd 1916-ban Románia is megtámadta a Monarchiát. A szolidaritást tovább erősítette a háborús szövetség, majd a felbomlott Osztrák–Magyar Monarchia örökségén való osztozkodás, amely során az (új)latin kultúrát további területekre is ki lehetett terjeszteni – ténylegesen és jelképesen egyaránt. Ezt testesítették meg azok az újabb capitoliumi farkas-szobor másolatok, amelyek az 1920-as években érkeztek Romániába Olaszországból. Az elsőt már 1921 szeptemberében felavatták az akkor még túlnyomóan magyar lakosságú Kolozsváron, a főtéri Mátyás-szoborral szemben. Benito Mussolini fasiszta rezsimje folytatta ezt a gyakorlatot, és – ahogy azt Cristina Mazzoni, az anyafarkasról szóló monográfiájában írja – az 1920-as és 30-as években számos másolatot küldött az Olaszországgal potenciálisan rokonszenvező országokba. Egy reménybeli olasz–román „latin paktum” egyfajta zálogaként így került egy újabb farkas-szobor a bánsági Temesvárra is.
A teljes cikk a Horizontok blogon olvasható.