2023. november 13-án a szimbolikus nemzetépítéssel kapcsolatos törekvéseket és konfliktusok régiónkra jellemző formáit és történetét vitattuk meg a témában készülő tanulmánykötetünk apropóján.
A rendezvényre Andreea Zamfira, az immár rendszeres szerzőtársunkká váló Alica Kurhajcova, korábbi ösztöndíjasunk Kollai István, valamint Fiala-Butora János és Dragos Dragoman érkezett hozzánk.
Az esemény szakmai programját jórészt Zahorán Csaba kollégánk hozta tető alá, aki egyben az előadók egyike is volt.
Balogh Róbert felvétele, 2023
Vita a romániai szombolikus nemzetépítő politika okai kapcsán, valamint az egyén államszocialista rezsimeken belüli helyét illetően alakult ki. Egry Gábor és Fiala-Butora János előadásaiból is látszott, hogy a helyi kompromisszumok és a központi akarat közötti kapcsolat elemzése igen gyümölcsöző lehet, s ez különösen az utcanevek kérdésében van így.
Hatos Pál, a KEKI intézetvezetője „Csángók – a magyar nemzeti ébredés vonakodó népe” címmel e különleges népcsoportot mutatta be. A csángók a nemzetépítési program ideális elemei voltak. A magyar értelmiség szemében e népcsoport a végzet egyfajta szimbólumaként élt. A Kárpátokon túl rekedtekről való lemondás a magyarság eltűnését vetíthette előre: a trianoni határokon belülre szorult nemzet demográfiai problémáit éppúgy, mint az asszimiláció veszélyeztette határon túliakat. A moldvai csángók vallási és mindennapi kultúrája éles ellentétben áll a modern kori nemkeresztény társadalommal, ily módon is némiképp idealizálva a csángó értékeket.
Kollai István történész, közgazdász – a KEKI korábbi senior ösztöndíjasa – a pozsonyi vár 20. századi sorsáról, valamint a varsói Kultúrpalotáról beszélt a lengyel Olga Groszekkel közösen írt szövegük alapján. Miközben bemutatta a vár lerombolására vonatkozó, többször is felmerült tervek meghiúsulásának történetét, azt hangsúlyozta, hogy mindebben milyen nagy szerep jutott a véletlennek és az egyéni kezdeményezéseknek.
A workshop délelőtti szekciójának résztvevői (b-j): Fiala-Butora János, Dragoș Dragoman, Andreea Zamfira, Alica Kurhajcová, Balogh Róbert, Zahorán Csaba és Hatos Pál. (Fotó: Szilágyi Dénes, NKE)
Zahorán Csaba azt mutatta be, hogy a régió szimbolikus tájképét alapvetően a román–magyar politikai és demográfiai (erő)viszonyok határozzák meg. Míg a „román Erdélyben” egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen a többségi románság szimbolikus dominanciája (miközben elvétve magyar jelképek is megjelenhetnek a köztereken), a vegyes lakosságú nagyvárosokban már valamivel hangsúlyosabb a magyar szimbolikus jelenlét, a kisebb, főleg a Székelyföldre korlátozódó „magyar Erdélyben” pedig folyamatos a dominanciáért zajló magyar–román versengés.
Az eseményről Kovács Ágnes Lilla részletes beszámolót írt a ludovika.hu Magazin rovatába, amely itt olvasható.
A borítóképen Lövith Egon szobrászművész látható egyik művével 1969-ben. Forrás: Fortepan/Sütő András örökösei