Galícia és a lengyel kérdés az első világháború alatt

E címmel szervezett szakmai konferenciát az NKE Közép-Európa Kutatóintézet (KEKI) október 10-én a John Lukacs Társalgóban.

Az eseményt Hatos Pál, a KEKI intézetvezetője nyitotta meg. Kiemelte, ha egy társadalom keres valamit a jelenben, jellemzően a múlthoz fordul, ott kutat. A két ország egyaránt nagyhatalmak által volt közrefogva a vizsgált időszakban, a különbség az, hogy a lengyelek győztesként, mi, magyarok vesztesként kerültünk ki az első világháborúból. Jelenünkben az új valóságot afféle polgárháborúk fémjelzik, s Európának ez sokszor, sok állam kapcsán volt jellemzője. Írország, Spanyolország, Ausztria, vagy a Weimari Köztársaság esetében például egyaránt „hideg” vagy nagyon is valóságos polgárháborúról beszélhetünk. Ez az első világháború szomorú öröksége. Barát és ellenség között kell választanunk ma is, ez egy, a huszadik század elejéhez kapcsolódó jelenség, egy tükör, amelybe – tetszik, nem tetszik – bele kell néznünk, zárta gondolatait Hatos Pál, majd bemutatta a konferencia lengyel vendégét.

Kamil Ruszała történész a Krakkói Jagelló Egyetemen doktorált, kutatásai fókuszában a 19. és 20. századi Közép- és Kelet-Európa társadalmi, gazdasági és politikai története áll, különös tekintettel Ausztria-Magyarországra, Galíciára, az első világháborúra, a birodalmak összeomlására, és az 1918 utáni társadalmi-politikai átalakulásokra. Legutóbbi könyve, a Refugees and Population Transfer Management in Europe tavaly jelent meg.

Kamil Ruszała és Mitrovits Miklós

Kovács Lilla cikke a Ludovika Magazinban olvasható.

Fotók: Szilágyi Dénes