Tadeusz Olszański a második világháború éveit gyermekként Magyarországon töltötte, a balatonboglári lengyel iskola diákjaként. A háború után sportriporterként vált ismertté, és hat olimpiáról közvetített a Lengyel Televízióban. Sohasem szakadt el Magyarországtól, mintegy negyven magyar irodalmi művet fordított le lengyel nyelvre. A nyolcvanas évek második felében a budapesti Lengyel Kulturális és Tájékoztató Iroda igazgatóhelyettese, majd igazgatója volt.
2018-ban Lengyelország függetlenségének visszaszerzése alkalmából a szerkesztésemben megjelent a Hídépítők. A magyar–lengyel kapcsolatok arcképcsarnoka című képes album, amelyben harminchárom olyan magyar és lengyel személy életét ismertettük szerzőtársaimmal, akik a 20. századi magyar–lengyel kapcsolatok legkiválóbb „hídépítői” voltak. 2024-ben jelent meg a kötetünk lengyel nyelvű, bővített kiadása a Nemzeti Emlékezet Intézete kiadásában. Ebben már harminckilenc kiváló személyiség gazdagon illusztrált életrajza szerepel.
A kötet már elkészült, amikor Tadeusz Olszański elhunyt. Talán ő volt a legismertebb mind közül, és méltán rászolgált volna, hogy a magyar–lengyel hídépítők között szerepeljen. Ám sajnos a szerencsétlen körülmények összjátéka miatt kimaradt. Ezért gondoltam úgy, hogy érdemes róla itt a Horizontok blogon megemlékezni.
1929. augusztus 28-án született Stanisławówban (ma: Івано-Франківськ, Ukrajna). Magának a városnak is volt „magyar múltja”. 1848. március 15-én, a pesti forradalom hírére Stanisławówban is megmozdulások kezdődtek. Az ott állomásozó magyar százados, Lenkey János azonban megtagadta, hogy huszárszázadával leverje a galíciai lengyelek mozgalmát, így végül az osztrák erők tették meg. Lenkeyt ezért letartóztatták, amiért a százada fellázadt. Végül elengedték, és a százada élén hazatért, hogy aztán a Habsburg-ellenes magyar szabadságharc egyik kiváló parancsokává váljon. Történetét Sára Sándor 1978-ban filmre vitte 80 huszár címmel (1978), amelynek jeleneteit Lengyelországban vették fel.
A lengyelek, ukránok, ruszinok, huculok, zsidók, németek, örmények, magyarok, románok és cigányok által lakott városka – Tadeusz Olszański születésekor – az akkori Magyarország határához közel feküdt. Nem meglepő, hogy ebben a kulturális kavalkádban Olszański is vegyes családból származott. Apja lengyel, édesanyja pedig a magyar Siménfalvy Katalin volt. “A magyarok közössége nagy volt, lehettek több százan, vagy még ennél is többen. Csak a mi családunkkal baráti viszonyt ápolókat említem meg. Emlékszem, hogy a magyarok március 15-én, nemzeti ünnepükön az örmény templomban találkoztak… […] Nagyon kis kivétellel a lengyel–magyar családok kétnyelvűek voltak és kapcsolatot tartottak a szülőfölddel. E területek azonban akkor már nem tartoztak Magyarországhoz, hanem Csehszlovákia részét képezték. Csak 1939 márciusában, amikor e területek, rövid időre, ismét visszakerültek Magyarországhoz, lett közös lengyel–magyar határ.” – emlékezett később szülővárosára.
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk (lengyel nyelvű kiadás)
Mitrovits Miklós cikkének teljes szövege a Horizontok blogon olvasható.
Címkép: Tadeusz Olszański, a magyar–lengyel kapcsolatok emblematikus alakja