A lengyel államiság kezdetét I. Mieszko fejedelemhez és a 966-ban felvett kereszténységhez köti a történeti hagyomány, ám az első lengyel királykoronázásra több évtizedet kellett várni. Pontosan ezer évvel ezelőtt, 1025-ben került korona a Piast-házból származó Vitéz Boleszláv fejedelem fejére. A millenniumi év pedig jó alkalmat nyújt arra, hogy a lengyel politikai elit újradefinálja a szuverenitás fogalmát.
Lengyelország idén ünnepli az első királykoronázást, vagyis a Lengyel Királyság de jure megalapítását. 1025-ben került ugyanis először királyi korona egy Piast-házból származó fejedelemre, Vitéz Boleszlávra. Az ünnepi aktusról azonban keveset tudunk. Egyetlen korabeli forrásunk sincs arra, hogy pontosan mikor és hol történt meg a koronázás. A hagyomány szerint a gnieznói székesegyházban tették Boleszláv fejére a királyi ékszert, azon a helyen, ahol 25 évvel korábban Adalbert püspököt III. Ottó német–római császár jelenlétében temették el. Valószínűbb azonban, hogy nem az 1018-ban leégett gnieznói, hanem az akkoriban az egész állam legpompásabb egyházi épületében, a poznani székesegyházban tette Hipolit érsek Boleszláv fejére a koronát. Nem tudjuk azt sem pontosan, hogy Boleszláv kért-e és kapott-e egyházi jóváhagyást a királyi címhez. Feltételezhetően kapott. Ahogy az sem világos, hogy Boleszláv tudatosan használta-e fel azt a történelmi pillanatot, ami II. Henrik császár halála (1024. július 13.) és utóda II. Konrád császárrá koronázása (1026. március 26.) között állt fenn. Feltételezhetően igen.
Mitrovits Miklós cikke a Horizontok blogon.