Workshop a magyarok és a szlovákok trianoni komplexusairól
Intézetünk munkatársa, Zahorán Csaba 2025. november 27-én megtartotta első workshopját a Szlovák Tudományos Akadémia Kassai Társadalom- és Pszichológiatudományi Központjának Társadalomtudományi Intézetében (Spoločenskovedný ústav CSPV SAV v Košiciach), amelyen vitapartnerei az intézet munkatársai voltak: Szeghy-Gayer Veronika és Ondrej Ficeri. Zahorán Csaba előadásának vázát annak a munkának a bevezető fejezete képezte, amelyen a Szlovák Tudományos Akadémia SAIA-ösztöndíjával dolgozik Kassán október óta, vagyis a trianoni kérdéskör (az első világháború vége, a történelmi Magyarország felbomlása és a trianoni békeszerződés aláírása, valamint a máig tartó következmények) magyar, szlovák és román historiográfiája a századik évfordulók időszakában.
Zahorán Csaba a workshopon arról beszélt, milyen módon van jelen „Trianon” a magyar és a szlovák közgondolkodásban és nemzettudatban, illetve hogyan határozza meg a magyar–szlovák interetnikus és államközi kapcsolatokat, különösen az 1989/1990-es rendszerváltások óta. Miután röviden ismertette a bemutatandó kérdések és fogalmak körét, először a magyar, majd a szlovák „Trianon-komplexust” elemezte. A két komplexus egyes összetevőinek bemutatása mellett arra is kitért, hogyan változott az intenzitásuk és relevanciájuk 1920 óta: egy részük hogyan gyengült meg és szorult háttérbe, mások pedig hogyan maradtak továbbra is érvényes, lezáratlan problémák. Az előadó az elsők közé sorolta az elvesztett területek visszaszerzésére irányuló magyar revizionizmust és a nemzeti/állami nagyság utáni magyar nosztalgiát, a magyarországi szlovákság sorsát vagy az európai integráció által többé-kevésbé megoldott közlekedési nehézségeket, míg a ma is aktuális kérdések között említette a szlovákiai magyar kisebbség helyzetét, amely sem magyar, sem szlovák részről nem tekinthető teljes mértékben rendezettnek.
Szeghy-Gayer Veronika, Zahorán Csaba és Ondrej Ficeri. Fotó: Patrícia Fogelová
Az előadás második felében Zahorán főleg a Magyarország és Szlovákia közötti kapcsolatokra koncentrált. Szerinte az idő és az 1990 utáni folyamatok (a globalizáció és a fogyasztói életmód terjedése, Szlovákia és Magyarország elköteleződése az EU értékrendje mellett stb.) kétségkívül hozzájárultak a két nemzet történelmi frusztrációinak mérséklődéséhez, ám a politikai és értelmiségi elit felelőssége továbbra is nagy. A politikusok és értelmiségiek ugyanis saját érdekeiknek megfelelően viszonylag könnyen reaktiválhatják vagy épp ellenkezőleg, háttérbe szoríthatják azokat az érzelmeket, amelyekből a szóban forgó komplexusok táplálkoznak. Ezt több, az utóbbi három évtizedből vett példával is alátámasztotta: míg az 1990-es évek elején, az ezredfordulón vagy a 2006–2010 közötti években feszült volt a magyar–szlovák viszony, más időszakokban – mint például az egyébként érzékeny 2018–2020-as évfordulók alkalmából – jóval kevesebb konfliktus jellemezte.
Zahorán Csaba előadása kapcsán Szeghy-Gayer Veronika egy módszertani kérdést fogalmazott meg: a szerző milyen szempontok alapján választotta ki az elemzendő anyagot (szövegeket és eseményeket), majd az egyik érintett téma (egy szlovák „pszeudokomplexus”) kapcsán érdeklődött. Ondrej Ficeri felvetette a cseh tényező jelentőségét, illetve a nemzeti látószög meghatározó szerepét: míg Trianon „folytatásából” a magyarok gyakran a visszafordíthatóságra koncentráltak (bécsi döntések), a (cseh)szlovák fél rendszerint annak kétszeres megerősítéséből indult ki (a második világháború és az 1989-es rendszerváltások után). A beszélgetés során szó esett még számos helyi (kassai és kelet-szlovákiai) jelenségről, amelyek mind árnyalják a kérdéskörrel kapcsolatos két „nemzeti diskurzust”.
Fotó: Szeghy-Gayer Veronika