Balázs Eszter, az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet (KEKI) tudományos főmunkatársa jövő februártól az Egyesült Államokban kutat majd: az amerikai diplomácia humanitárius szerepvállalását vizsgálja az első világháború idején Budapesten és Fiumében. Mi a célja e kutatással, miért fontos e téma? S miképpen nyerte el a Fulbright kutatói ösztöndíjat és kiknek ajánlja, hogy pályázzanak? Interjú.
Mindenekelőtt gratulálok az ösztöndíjhoz! Meséljen egy kicsit arról, hol tölti majd a következő időszakot és mik a tervei?
Köszönöm! 2024 végén elnyertem a Fulbright kutatói ösztöndíját (Fulbright Scholar), aminek köszönhetően 2026 februárja és májusa közt Washington DC-ben tölthetek négy hónapot. A The George Washington University-n, Steven Brady professzor vesz a szárnyai alá – neves diplomáciatörténész, a német-amerikai kapcsolatok szakértője, a GWU Columbian College of Arts and Sciences tanára –, ő lesz tehát az ún. host professor-om. Itt lesz a kutatói állomásom, a hivatalos egyetemi kapcsolatlétesítés itt valósul meg.
Mi a kutatási projekt elsődleges célja?
A pályázatomban arra vállalkoztam, hogy a Nemzeti Levéltár marylandi egységében kutassam az amerikai diplomácia első világháborús budapesti és fiumei tevékenységét. A kutatás során nem klasszikus diplomáciatörténeti, hanem társadalomtörténeti megközelítést alkalmazok, amely révén azt vizsgálom, hogyan tükröződött a háború egy adott társadalomban, milyen a háború által meghatározott kényszerek és választások léteztek, például hogyan bántak az ellenséges civilekkel a hátországban.
Miért a társadalomtörténet felől közelíti meg a témát?
Egyik szakterületem most már több mint egy évtizede, az elsővilágháborús magyar hátország története. Azon belül pedig a propaganda, az önmozgósítás kérdése, az értelmiség háborúhoz való hozzáállása, a vizuális kultúra, illetve többek közt az ellenséges civilek sorsa érdekel. Eddigi munkáimban azt vizsgáltam, hogyan tükröződött a háború a társadalomban, milyen transzformáló ereje volt, ahogy egy német tanulmánykötet kifejező címe is fogalmaz, „a 20. század őskatasztrófájának”. Ugyanakkor mindig nemzetközi összehasonlítással is végzem ezeket a kutatásokat, hiszen az első világháború eleve egy globális eseménysor. Egyben pedig a nagy háború a világtörténelem első totális háborúja, amely mélyen involválta a társadalmakat – a magyar társadalmat is. Az amerikai diplomácia 1914-1917/1918 közti magyarországi működésének tehát a háborús magyar társadalom az egyik kontextusa. Nem az amerikai-magyar diplomáciai kapcsolatok politikai szintje érdekel elsősorban – ez egy nagyon jól kikutatott téma. Glant Tibor kollégánk, aki az EJKK John Lukács Intézet kutatóprofesszora – egyben a Debreceni Egyetem tanára – évtizedekkel ezelőtt részletekben menően megírta a két ország diplomáciai kapcsolatainak az 1914-1921 közötti alakulástörténetét. Általában is ő a 20. századi magyar–amerikai kapcsolatok egyik legelismertebb szakértője. Ám engem nem elsősorban a kétoldalú kapcsolatok politikai dimenziója érdekel, hanem az, ami a szélesebb társadalomhoz kapcsolódik: az amerikai diplomácia első világháborús segítő tevékenysége Magyarországon, egy központi hatalmakhoz tartozó országban, amely bár nem volt független, – az adott keretek között – jelentős belpolitikai önállósággal bírt.
Kovács Lilla interjúja a Ludovika Magazinban olvasható.