Hatos Pál intézetvezető köszöntő előadása az NKE EJK Közép-Európa Kutatóintézet "Közép-Európa: történelem, eszme, jövőkép. Tanítványok Kiss Gy. Csaba szellemi örökségéről" című konferenciáján, 2025. december 13-án.
Polgári bátorság. Kiss Gy. Csaba öröksége
A halál hirtelen távolságot teremt. Ha úgy tetszik történelmet. Egy éve ilyenkor még Kiss Gy. tanár úr munkatársunk és barátunk, Mitrovits Miklós habilitációs bizottságában foglalt helyett, alig féléve két fiatal azóta munkatársunkká lett kutató monográfiáját mutatta be. Ma pedig a fájdalmas eltávozása után 4 és fél hónappal már emléke körül gyülekeztünk össze. Ki kell mondanunk, – nehezen tesszük meg –, hogy Kiss Gy Csaba történelem. Élete, műve, gesztusai, finom udvariassága, határozott nézetei ma már örökség. Mit kezdünk ezen örökséggel? Hogyan tudjuk számba venni? Mondják a történelem ítélőszék. De győzött-e valaha a történelem igazsága? Mondják, hogy a történelem az élet tanítómestere. Kalauz a politikai cselekvéshez. De vajon tényleg feltaláljuk, feltalálhatjuk a mai kihívásaink ismeretlen, szorongó atmoszférájában a múlt jó-rossz ismerőségét? Biztos vannak minták melyeket a múltból hordozunk magunkkal, a történelem terhét, s a történelem felszabadító ígéretét egyaránt segítségül hívhatjuk, ha a jelen gondjaiban támasztékot keresünk.
Ám mégis azt gondolom, a történelem, a történészi munka leginkább mégsem a cselekvés felől ragadható meg. A történelem, a történetírás hasonlít a végső rítusokhoz. lezár valamit. Eltemet, sírba helyez. Elbúcsúzik, hisz nincs többé a drága a halott. Ugyanakkor a méltón elbúcsúztatott ember halálával emlékezete az élők gazdagítására támad fel. Szomorú gazdagság ez, hiszen visszafordíthatatlan, de mégis jól jelzi azt a sorsot, amelyet Heidegger a létezés halálra nyitottságában jelöl meg. A történelem szava másként hangzik, mint a jelen szava, a holt ember szava mindig, minden esetben komolyabb, mint az élőé, aki meg tudja azt változtatni, s gyakran meg is változtatja.
Kiss Gy Csabának termékeny élete volt. Nagy talentumának ígéreteit sorra beváltotta, politikusként, tanárként, tudósként egyaránt helyt állt. Sokrétű pályája, most már befejezettségében várja az az értelmezőket.
Én most ebből a sokrétű pályából egy fontos részletet szeretnék kiemelni. Egy írást 1990 nyaráról. Egy írást, a Kisebbségből kisebbségben címűt, melynek időbeli kontextusa a csalódás volt, a paktumpolitika és a demokrácia első összeütközése, mely Kiss Gy Csaba politikai pályájának lezárásához vezetett. Egy írást, mely ma már történelem, s amelynek felidézése, már csak azért is fontos, mert arra a hangra világít rá, amely Tanár Úr sajátja volt, mély hang, szelíd, ironikus udvariasság, de határozott mondanivaló, s félreérthetetlen üzenete a gondnak, amelyből a magyar gondolkodás szó származott. S amelynek utolsó soraiban megfogalmazott üzenete sohasem vész el: polgári bátorságra van szüksége minden magyarnak.
„Fel Prágára, fel Varsóra”
2025. december 12-én került sor az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Intézet szervezésében a nemrég elhunyt Kiss Gy. Csaba művelődés- és irodalomtörténész emlékére rendezett Közép-Európa: történelem, eszme, jövőkép – Tanítványok Kiss Gy. Csaba szellemi örökségéről című konferenciára.
Az intézet vezetője, Hatos Pál köszöntőjében Kiss Gy. Csaba polgári bátorságát és termékeny munkásságát méltatta; a magyarországi Közép-Európa-kutatások központi alakjaként emlékezett rá.
Az Intézet munkatársaiból álló szekciót Demmel József – a konferencia szervezője – nyitotta meg, aki előadásában a zólyomi Karol Kuzmány evangélikus püspök és költő példáján keresztül a 19. századi szlovák-magyar elitek – a lelkészi hivatást betöltő köznemesség – attitűdjét, illetve kettős nyelvhasználatát mutatta be. Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc pillanatáig ezt a szlovák nyelvű magyar liberális nemességet semmilyen belső ellentmondás nem jellemezte: reformpárti volt, amit jól illusztrál például Kuzmány Március 16-ra című verse is. A Štúr-féle szlovák pánszlávizmus azonban kényszerhelyzetbe hozta őt is, aki a magyar szabadságharc leverését követően Bécsbe költözött, osztrák szimpatizáns, majd a Matica slovenská alapítója lett.
A beszámoló a Horizontok blogon olvasható.
Zahorán Csaba felvételei