Kollégánk, Demmel József kilencedik kötete Slováci a Maďari na pohraničí dvojitej identity. 12 krátkych príbehov z dlhého 19. storočia (Szlovákok és magyarok a kettős identitás határán. 12 rövid történet a hosszú XIX. századból) címmel 2026 elején jelent meg Pozsonyban, a Szlovák Tudományos Akadémia kiadójánál. A szlovák nyelvű kötet előszava immár magyarul is elolvasható blogunkban.
Milyen nyelven álmodott Schmidt úr, avagy Kossuth Lajos a Štúr utcában, Ľudovít Štúr a Kossuth utcában
„Schmidt úr a hivatalban, ahol dolgozott, szlováknak vallotta magát. Kereken nyolc órán át. További nyolc órán át, otthon, magyarnak. A maradék nyolc órát alvással töltötte, s arról nincs értesülésünk, hogy ilyenkor milyen nemzetiségű volt.” Grendel Lajos Hazám, Abszurdisztán című esszékötetének frappáns anekdotája a többes nemzeti identitás abszurditására, lehetetlenségére mutat rá. És való igaz, hogy a XXI., sőt, már a XX. században is lehetetlennek tűnik összeegyeztetni két különböző közösségi, nemzeti identitást, hacsak nem olyan abszurd, kifacsart módon képzeljük el, mint a kassai Schmidt úr történetét. A Grendel-anekdota szerint a XX. század első felében, Kassán született Schmidt úr azonban néhány generációval korábban még egészen máshogy élhette volna meg, hogy nyelvi, kulturális és állampolgári identitása esetleg más-más közösséghez köti őt. A XIX. századi Magyarországon ugyanis, annak ellenére, hogy úgy képzeljük, hogy a nemzeti közösségek képviselői szakadatlan harcban álltak egymással, valójában sokszor ma már egymást kizáró nyelvi, nemzeti, állami, vallási, lokális, regionális és más egyéb identitásrétegek állhattak össze egy harmonikus egésszé egyetlen ember személyiségén belül. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy – talán Magyarország etnikailag-nyelvileg homogén magyar vidékeit leszámítva – a többes identitás, a ma már összeegyeztethetetlennek, de legalábbis rendkívül bonyolultnak tűnő „vegyes” identitásszerkezet még maga volt a normalitás, a hétköznapok tapasztalata. Megeshetett, sőt, tulajdonképpen a hétköznapi élet említésre sem méltó része volt, hogy ugyanaz az ember – mondjuk egy felső-magyarországi város polgára – németül beszélt az utcán az ismerőseivel, később cseh nyelvű istentiszteletet hallgatott az evangélikus templomban, majd ugyanazokkal a hívekkel már latinul társalgott egy presbiteri ülésen, utána egy, a városban tartott, de megyei politikai eseményen magyarul beszélt, otthonában, családjához pedig szlovákul szólt. Sokszor olyan természetesen változtatták identitásukat, mint a könyv borítóján látható férfi, Ján Jesenský / Jeszenszky János, Karol Kuzmány szlovák püspök veje és Janko Jesenský szlovák író apja, aki felváltva viselte a szlovák nemzeti viseletet és a nemesi zsinóros dolmányt.
Ennek ellenére elfeledkezünk arról, hogy még az egymással valóban számos alkalommal konfrontálódó, és gyakran külön nemzeti univerzumokban értelmezett és ábrázolt olyan nemzeti nagyságok, mint Kossuth Lajos és Ľudovít Štúr, Petőfi Sándor és Janko Kráľ, esetleg Viliam Pauliny-Tóth és Tisza Kálmán sokszor ugyanazokban a városokban éltek, sőt, ugyanazokon az utcákon sétáltak, esetleg ugyanazokba az iskolába jártak, ugyanazok a tanárok tanították őket, ugyanazoktól a kereskedőktől szerezték be a szükségleteiket, ugyanaz az orvos gyógyította, ugyanaz a lelkész keresztelte, eskette és temette őket – látszólag különálló történeteik is sokáig szinte elválaszthatatlanul, ezer szállal kapcsolódnak egymásba.
Másképp fogalmazva, gyakran elfelejtjük, hogy Kossuth Lajos 1825 és 1848 között számtalan alkalommal sétálhatott végig a mai pozsonyi Štúr utcán, mint a pozsonyi rendi országgyűlés követe, és azt is elfelejtjük, hogy Ľudovít Štúr mint győri gimnazista diák 1827 és 1829 között naponta járt a mai Kossuth utcán a szálláshelyéről az iskolába.
Az itt olvasható tanulmányokban ezt a ma már nem csak ismeretlen, de jórészt hihetetlennek, de legalábbis elképzelhetetlennek tűnő világot próbálom tizenkét életúton keresztül körbejárni.
A teljes szöveg itt olvasható.
Címkép: a kötet borítója