A találkozó Az erőszak Közép-Európa történetében. Interdiszciplináris perspektívák címet viselte, és – a bizottság titkáraként – a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársa, Zahorán Csaba is részt vet rajta. Kollégánkon kívül magyar részről a bizottság magyar társelnöke, Nagy Levente (ELTE) volt jelen, valamint a két alelnök, Tringli István (Történettudományi Intézet – TTI) és Ábrahám Barna (ELTE), továbbá Benei Bernadett (TTI) és Tóth Gergely (TTI). Román részről Ioan Bolovan társelnök (Babeș-Bolyai Tudományegyetem és George Barițiu Történeti Intézet, Kolozsvár), Remus Câmpeanu (George Barițiu Történeti Intézet), Marius Eppel (BBTE), Vasile Pușcaș (BBTE, George Barițiu Történeti Intézet), Cornel Sigmirean (Gheorghe Șincai Társadalomtudományi Intézet, Marosvásárhely), Mádly Loránd (George Barițiu Történeti Intézet) és Marin Balog (George Barițiu Történeti Intézet).
A kétnapos ülés szakmai programjainak a Hunyad megyei Tanács és a Prefektúra épületének Tanácsterme adott otthont. Az egykori vármegyeháza díszes termében először Ioan Sebastian Bara, a Hunyad Megyei Ovid Densușianu Könyvtár igazgatója, Széll Lőrincz, Hunyad megyei prefektus és Costel Avram, megyei közigazgatási igazgató üdvözölte a bizottság tagjait és az érdeklődőket (Széll – aki a megye harmadik magyar prefektusa 1989 óta – magyarul is köszöntötte a vendégeket), hangsúlyozva a párbeszéd fontosságát és felelevenítve a „hely történelmi szellemét”. Utánuk a két társelnök, Ioan Bolovan és Nagy Leventette nyitotta meg a bizottság ülését. Röviden kitértek a vegyesbizottság munkájára, valamint szerepére a magyar–román nézeteltérések kezelésében, végül pedig bemutatták a miskolci ülés alapján készült tanulmánykötetet. Bolovan kifejezetten a legtermékenyebb és leghatékonyabb történész vegyesbizottságnak nevezte a testületet, amelynek működése szerinte a két történetírás barométereként is szolgál, és kijelentette, hogy ideje lenne elkezdeni az érdemi munkát egy közös román–magyar történelemkönyv vagy segédkönyvön.
Az első előadó Tringli István volt, aki egy koraújkori erőszakos konfliktust elemzett, rámutatva annak szociális vonzatára (A ceglédi zendülés 1512-ben). Őt Benei Bernadett követte, aki a koraújkori vlachok reprezentációit gyűjtötte össze egy jezsuita történész munkásságában (Adatok Valachiáról Timon Sámuel (1675-1736) műveiben), majd Marius Eppel (és Ioan Bolovan) számolt be az erdélyi boszorkányüldözésről (Rituális erőszak a románok és magyarok mágikus praxisaiban (18–19. században)). Tóth Gergely a nemzetképek területén maradt (Bél Mátyás (1684–1749) a Partiumban élő románokról), Nagy Levente és Remus Câmpeanu pedig egy-egy erőszakos konfliktus szépirodalmi bemutatását, illetve historiográfiai értelmezéseit mutatta be (A forradalmár és a dekurió. A negyvennyolcas forradalom ábrázolása a magyar és a román irodalmi művekben, valamint Horea felkelése az ideológiai értelmezések mezejében).
A következő napot Mádly Loránd előadása nyitotta meg az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc utáni időszak erdélyi reformjairól (A békés átalakulás és a forradalom öröksége között – a neoabszolutizmus és liberális időszak reformjai Erdélyben), míg Ábrahám Barna a transzilvanista diskurzusra és kritikájára tért ki (Magyarok és románok a régi századok harcaiban – a transzilván diskurzus). Iosif Marin Balog egy máig vitatott kérdést boncolgatott – az 1848–1849-es harcok erdélyi áldozatai körüli magyar–román „számháborút” (Régebbi és újabb történetírási vélemények az 1848-1849-es forradalom erdélyi áldozatainak számáról), Vasile Pușcaș pedig a 20. század végi átalakulások előzményeibe kínált betekintést (Újabb amerikai dokumentumforrások a Közép- és Kelet-Európai átváltozásokról az 1980-as évek végéről).
Kollégánk, Zahorán Csaba a már említett magyar–román tervekre reflektált Nézőpont kérdése? A magyar–szlovák „közös történelemkönyv" bonyodalmai román kontextusban című előadásában. A 2000–2010-es évek fordulóján ígéretesen indult, de sajnos végül kiadatlanul maradt „magyar–szlovák történelmi segédkönyv” elkészítését mutatta be a Magyar–Szlovák Történész Vegyesbizottság akkori elnökeivel készített interjúk és a kézirat alapján. Zahorán Csaba nemcsak a közös munka eredményeit és buktatóit ismertette, hanem több tanulságot is levont a későbbiekre nézve.
A vegyesbizottság idei ülését Cornel Sigmirean előadása zárta az 1944-es romániai események értelmezésének változásáról (A „szocialista forradalom" Romániában az 1950-es években: hősök és áldozatok).
A programot a dévai vár megtekintése egészítette ki, továbbá egy rövid kirándulás Vajdahunyadra és a Hátszegi-medencében fekvő Szacsalon található, nemrég felújított Nopcsa-kastélyba.
Képek: Facebook / Ovid Densușianu Megyei Könyvtár, Déva és Zahorán Csaba