Novák Attila új kötete olyan tanulmány- és forrásközlés-gyűjtemény, amely a magyar zsidóság kommunista/szocialista korszakbeli (1948–1989) történetét dolgozza fel, különös tekintettel az állambiztonság szerepére. A könyv gerincét kettős viszonyrendszer adja: egyrészt a vallásos zsidó közösség élete, megfigyelése és üldöztetése a Rákosi- és Kádár-korszakban, másrészt a magyar állam és a modern Izrael viszonya. A tanulmányok túlnyomó része állambiztonsági iratokra épül, gyakran mikrotörténeti esettanulmányok formájában mutatja be a nagy történelmi folyamatokat, míg az egyéni életutakat a szélesebb politikai és intézményi összefüggésekkel kapcsolja össze.
Fotó: Csősz László
A kötetbemutatón Hatos Pál történész úgy fogalmazott: számára a tanulmányok – a nemrég elhunyt Nádas Péter egyik könyvének címét kölcsönvéve – „világló részletekként” villantják fel a magyar zsidóság történetét, mindennapjait az említett korszakban. Az első kérdése az volt szerzőhöz, hogy mi indította el az immár több mint három és fél évtizedes pályáján, amelynek középpontjában a zsidóság, Izrael, a cionizmus kutatása áll, mire Novák Attila kifejtette: ennek egyrészt van személyes, családi vonatkozású magyarázata, másrészt szerepet játszott benne a „cionista mozgalmi múltja”. Fiatalként Engländer Tibornak, a magyarországi cionizmus egyik vezető alakjának köreibe járt, és ez „ellenkulturális” jellegű magatartás változott aztán tudományos érdeklődéssé. Olyannyira, hogy később a doktori disszertációját is a cionista mozgalomról írta. Majd szellemesen megjegyezte:
– Volt is némi bűntudatom, hogy nem az úgynevezett nagy magyar köztörténeti problémákkal foglalkozom, mint például Trianon… De még jól is tettem, hiszen a Trianon-kutatás szinte külön „iparággá” nőtt.
A beszámoló a mazsihisz.hu-n olvasható.
Címkép: mazsihisz.hu