Kivándorlás az Újvilágba: egyéni utak és közösségi tapasztalatok címmel szervezett szakmai konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Közép-Európa Kutatóintézete (KEKI), amelyen a meghívott szakemberek a Fiuméből kivándorlók, az Amerikában szerencsét próbáló dusnoki ráchorvát közösség, valamint a Kanadában új életet keresők személyes történetein keresztül mutatták be a kivándorlás és az új közegbe való beilleszkedés tapasztalatait, kiemelt figyelmet fordítva a kivándorlás okaira, folyamataira.
„A történelem nemcsak a történelemkönyvekben leírt tényanyagot jelenti, hanem az egyének és a kisközösségek emlékezetében megőrzött, ám később gyakran feledésbe merülő személyes drámákat is” – fogalmazott köszöntőjében Hatos Pál, a KEKI intézetvezetője. Előadásában egy kelet-magyarországi falu, Penészlek és a saját családi példáján keresztül mutatta be az „amerikázás” társadalmi hatásait. Hatos Pál elmondta, hogy édesanyja abból a faluból származik. Dédapja, Bulátkó Mihály föld nélküli szegény parasztként 1907 márciusában indult el Fiuméból az Újvilágba a Cunard Line társaság Pannónia nevű gőzösével, és visszatérése után a kint végzett munkából megtakarított pénzből földet vásárolt Penészleken és házat épített a családjának. A családot a Rákosi-korszakban kuláklistára tették, az Amerikát megjárt, betegeskedő dédapját pedig imperialista ügynöknek és gyanús elemnek bélyegezték – tette hozzá Hatos Pál.
Hatos Pál kiemelte, hogy a történeti Magyarországról 1871 és 1913 között közel 2 millió ember indult útnak a tengerentúlra. 1905 és 1908 között összesen több mint 148 ezren szálltak hajóra Fiuméban, túlnyomórészt az Egyesült Államok felé, ami a Fiuméből 1904–1913 közötti időszakban megvalósuló kivándorlás közel felét teszi ki. Ez volt a Magyarországról az Újvilágba tartó kivándorlás csúcsidőszaka: 1905-ben majd 37 ezer, 1906-ban majdnem 50 ezer, 1907-ben több mint 47 ezer ember szállt fel a Cunard Line hajóira Fiuméban – hívta fel a figyelmet Hatos Pál.
Tamaskó Eszter, Balogh Tamás és Ordasi Ágnes
Fotó: Szilágyi Dénes, forrás
Zárt rendészeti rendszer és nemzetközi árháború
A köszöntőt követően Balogh Tamás, a TIT Hajózástörténeti, Modellező- és Hagyományőrző Egyesület, valamint az RMS TITANIC Magyar Kutatócsoport elnöke a magyar Fiume és a kivándorlás 1880 és 1914 közötti történetéről tartott előadást. Kiemelte, hogy az ebben az időszakban Magyarországon tapasztalt folyamatok a világ más tájain már korábban lezajlottak. A magyar állam a folyamatok ellenőrzése érdekében 1904-ben létrehozta a modern fiumei kivándorló-állomást, amely zárt és ellenőrzött rendszerként működött, ahol szigorú orvosi vizsgálatokat és fertőtlenítéseket alkalmaztak, amelynek elsődleges célja az volt, hogy megelőzzék a fertőző betegségek terjedését, és csak egészséges utasokat engedjenek fel a hajókra. A magyar hatóságok és a rendőrség a vasútállomásra való megérkezéstől egészen a hajóba történő beszállásig szigorúan felügyelték a kivándorlók útját.
A tengeri logisztikában kiemelkedő szerepet játszott a magyar állam által támogatott Adria Tengerhajózási Rt., amely főként a Földközi-tengeren és az Adrián végzett áruszállítást, de szorosan beépült a kivándorlási hálózatba is. Fordulópontot jelentett az 1904-ben megkötött Cunard-megállapodás, amelyben a magyar kormány szerződést kötött a brit Cunard Line hajótársasággal, közvetlen gőzhajójáratokat indítva Fiuméból New Yorkba. A jegybevételek és a kikötői illetékek jelentős állami bevételt hozott, ugyanakkor a nemzetközi hajózási társaságok közötti rivalizálás esetenként veszélyesen alacsony árakat kényszerített ki.
Balogh Tamás rámutatott, hogy a tengerentúlra indulók többsége nem véglegesen akart kitelepülni, hanem a kint megkeresett tőkével az itthoni boldogulását kívánta megalapozni. 1880 és 1914 között több mint 300–400 ezer ember indult útnak a fiumei kikötőből Amerikába. „Ezt a tengeri kaput az első világháború kitörése egy csapásra bezárta, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával pedig Fiume jól kiépített kivándorlási rendszere végleg a múlté lett” – hangsúlyozta Balogh Tamás. Az előadó a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság korabeli statisztikáit bemutatva arról szólt, hogy a fiumei kikötő teljes áruforgalmát 1880 és 1914 között a trieszti székhelyű Osztrák Lloyd uralta, az áruszállítás 45–50 százalékát bonyolítva le. Ezzel szemben a helyi és regionális utasszállításban az Ungaro-Croata társaság kisgőzösei voltak túlsúlyban, amelyek a teljes utasszám mintegy közel 60 százalékát szállították 1904 és 1914 között, míg ugyanebben az időszakban a brit Cunard Line a teljes fiumei utasszám körülbelül 45-50 százalékát szerezte meg az óceánjáróival.
Sallai Zsófia beszámolója a Ludovika.hu-n olvasható
Címkép: a Pannonia utasszállító hajó a századfordulón. Forrás: wikipedia