A 19. századi szlovák történelem leginkább meghatározó vezéralakja, Ľudovít Štúr (1815–1856) a magyar történelmi emlékezetben sokáig nem pusztán negatív szereplő volt, a „mi”–„ők” viszonyrendszerben az „ők” vezetője, de egyben egy marginális, jelentéktelen alak is. Egy magyar egyetemi tankönyv is csak annyit jegyez meg 1848-as szerepe kapcsán, hogy vezetésével a szlovákok még népfelkelést sem tudtak kirobbantani, és csak osztrák segédcsapatként vettek részt a harcokban.
Štúr jelentéktelenségének azonban ellentmond, hogy milyen komoly nagyhatalmi figyelem irányult rá Magyarország határain kívülről. Cseh vagy éppen délszláv kapcsolatrendszere, az onnan érkező támogatás jelentősége viszonylag ismert. A szlovák ifjúság vezetője azonban nem csak közép-európai szláv értelmiségiek szimpátiáját váltotta ki, hanem bizony nagyhatalmak érdeklődését is felkeltette. Ha a töredékes adatokat egymás mellé rendezzük, kiderül, hogy Štúr legalább négy európai birodalom látóterébe is bekerült, hol nyílt érdeklődést, hol csodálatot kiváltva, hol konspirációk aktív részeseként vagy éppen passzív elszenvedőjeként. Érdemes ezeket számba venni.
Csak kétszer élsz? Štúr és az Oszmán Birodalom
Štúr rendkívüli életpályájára jellemző, hogy a szlovák nemzeti gondolat képviselete már nem fért össze egy hagyományos – a Štúrhoz hasonló korú, képzettségű és képességű férfiak által befutható – életpályával. Az egyetemet végzett férfi, hogy függetlenségét megőrizze, nem vállalt hivatalos állást sem az evangélikus iskolarendszerben, sem az egyházi társadalomban, de nem ment el uradalmi alkalmazottnak sem: magántanítóként kereste meg a napi betevőjét még huszonévesen, sőt, olykor még később is, noha egyébként ez a pénzkereseti forma jórészt a gimnazistakorú fiúkra volt jellemző.
A cikk a Napunkban olvasható (fizetős tartalom).
Fotó: A Ľudovít Štúr emlékére állított szoborcsoport Pozsonyban (Bártfay Tibor alkotása 1972-1973-ból). (Zahorán Csaba felvétele, 2014)