A közel tízórás konferenciát nagy érdeklődés övezte. A Ludovika Széchenyi Díszterme megtelt, és az NKE honlapja mellett az index.hu is beszámolt az eseményről.
A konferenciát Hatos Pál, a Közép-Európa Kutatóintézet igazgatója, Koltay Andás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora és Fodor Pál, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója vezették be. Felszólalásukban egyrészt a két intézet közötti partnerséget méltatták, másrészt a trianoni békeszerződés századik évfordulójának jelentőségére mutattak rá, Hatos Pál pedig a drámai véget ért Magyar Népköztársaság felbomlásának folyamatát érzékeltette.
Ezt követően Ablonczy Balázs, a Trianon 100 Kutatócsoport vezetője vázolta fel az első világháború után kialakult – vagy majdnem kialakult –, ám kérészéletűnek bizonyult államalakulatok létrejöttének körülményeit, osztályozva az egyes kezdeményezéseket.
Bevezető előadása után hat szekcióban tizenhét előadó ismertetett egy-egy "esettanulmányt" a felbomlásra ítélt ország minden pontjáról. Az első szekció a Bánságot mutatta be (Marchut Réka, Molnár Csongor, Borsi-Kálmán Béla), a második a Székely Köztársaság kikiáltásának elmaradását és utóéletét (Zahorán Csaba), valamint a Kun Köztársaságot (Végső István) vizsgálta, a harmadik Nyugat-Magyarországgal foglalkozott (Murber Ibolya, Tóth Imre, Révész Tamás), a negyedik Fiumének (Ordasi Ágnes) és a Mura Köztársaságnak volt szentelve (Göncz László, Lukács B. György), az ötödik Felső-Magyarországra (Janek István, Szeghy-Gayer Veronika) és az eleve átmenetinek szánt Magyar Tanácsköztársaságra koncentrált (Vörös Boldizsár), végül a hatodik a Szepesség (Sztancs Gábor) és Kárpátalja területét tekintette át (Fedinec Csilla, Szakál Imre).
Az egyes államalakulatok (vagy elképzelések), valamint a kutatói megközelítések különbözőségéből fakadó sokszínűséget az Ablonczy Balázs által ismertetett szempontrendszer, a közönség soraiból érkezett felvetések és maga a történelmi Magyarország felbomlása hozta közös nevezőre. A tíz órán át zajló konferencia számos tanulsággal szolgált a "kérészállamok" előzményeiről (regionális mozgalmak) és utóéletéről, emlékezetéről is (pl. a székelyföldi autonómiatörekvések esetében).