Másfél éve új, online folyóiratot indított az NKE EJKK Közép-Európa Kutatóintézet. Hogyan halad a projekt, melyek a Central European Horizons szerkesztésével kapcsolatos eddigi szakmai tapasztalatok? A szerkesztőkkel, Balogh Róberttel és Zahorán Csabával, a Közép-Európa Kutatóintézet munkatársaival beszélgettünk.
Immár két lapszám is megjelent Város és identitás témában. Eszerint e kiírás megmozgatta az e területtel foglalkozó történészeket.
Balogh Róbert (BR): Induló folyóiratként 2020 augusztusában az Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetében úgy döntöttünk, hogy csak a lehető legkevesebb absztraktot utasítjuk vissza. Ezért már akkor megszületett az ötlet, hogy két lapszámot is szánhatunk a város és etnikai identitás témának. A téma főként Zahorán Csaba, illetve a 2021 júliusig nálunk dolgozó Szeghy-Gayer Veronika kutatási terveibe illeszkedik, de hamar kiderült, hogy a várostörténeti módszerekkel szinte mindannyian próbálkoztunk a 2000-es évek elején, amikor a történettudomány mintegy újra felfedezte a várost mint kutatási témát. 2021-ben az éves (akkor éppen hibrid formátumú) ASEEES konferenciára készülve az is nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a tematikán keresztül könnyen tudunk együttműködést kialakítani szlovákiai kutatócsoportokkal és szakmai folyóiratokkal, elsősorban a Kassán működő City and History-val.
Ki és hogyan bírálta el a beérkezett kéziratokat?
BR: Azokat nem küldtük el külön bírálatra, hanem a szerkesztőségen belül dolgoztunk velük. Ennek hátterében részben az áll, hogy egyelőre nincs kialakult szakértői-bírálói kör a lap mögött. Másrészt saját tapasztalataink azt mutatják, hogy a peer review rendszere elvben jól működik ugyan, a gyakorlatban azonban sok bírálati lap gyorsan letudott többletfeladatként, vagy éppen sommás „odamondogatásként” érkezik be a szerkesztőségekbe. Ezért érdemes átgondolni, hogy milyen innovatív minőségbiztosítási rendszert dolgozunk ki.
Mennyire bizonyult nehéznek a szerkesztői munka?
BR: A 2021/2-es szám három tematikus tanulmánya egymástól jelentősen különböző módszertanon alapul. Külön kihívást jelentett, hogy összehangoljuk az egyes szövegeket: az urbanisztikai-mérnöki háttérrel rendelkező szerzőpáros alapvetően geometriai műveletekre alapozó, ugyanakkor Trianon és az államszocialista rezsimek hatását problematizáló tanulmányát (Zoltán Bereczki–Éva Lovra: Tears in the Fabric of Cities in the Socialist Successor States of Austria-Hungary after World War II,), az 1918-as impériumváltást követően az egykori Zólyom vármegye városaiban lezajlott szimbolikus változásokat bemutató szöveget, amelyet egy szlovák történész kolléga jegyez (Alica Kurhajcová: From Monarchy to Republic: Symbolic Assumption of Power in Zvolen County’s Towns as Reflected in Memorial Culture Lásd: doi: 10.51918/ceh.2021.2.1). Illetve még ebből a blokkból a Kassa 1945 utáni radikális átalakulását ismertető írást, ugyancsak egy szlovák kollégától (Dana Kušnírová: From City to Agglomeration: Socialist Industrialization and Development of City Limits in Košice, Slovakia 1945-1989 Lásd: doi: 10.51918/ceh.2021.2.3).
Mi okozott itt nehézséget?
Zahorán Csaba (ZCs): Azt észleltük, hogy a különböző tudományterületek eredményei között adott esetben kisebb a távolság, mint a nyelvi megfogalmazások között. A szerkesztés (és a fordítás) folyamán kiderült az is, hogy a szlovák történészekkel közös, az Osztrák-Magyar Monarchia és az azon belül létező (soknemzetiségű, „történelmi”) Magyar Királyságra vonatkozó angol nyelvű terminológia kialakítása még jelenleg sem olyan magától értetődő feladat. Még akkor sem, ha módszertanilag felkészült, egymás nyelvén kiválóan tudó és egymással rendszeres munkakapcsolatban levő történészek ülnek az író, olvasó, vagy éppen a fordító pozíciójában. E téren még lenne helye kerekasztal beszélgetésnek, különösen annak tükrében, hogy úgy tűnik, kutatási kérdéseink között elég nagy az átfedés ahhoz, hogy egymás angol nyelvű lapjaikban publikáljunk, illetve közösen pályázzunk a fontos nemzetközi konferenciákon való részvételre, potenciálisan akár szervezésére is.
Az interjú teljes szövege a Ludovika Magazinban olvasható.
Címkép: Fortepan no. 178494. évszám: 1965. Helyszín: Budapest, II. kerület, Palatinus utca. Adományozó: Bojár Sándor