Kiss Gy. Csaba kutatónemzedékeket inspirált. A nemrég elhunyt történészről a Közép-Európa: történelem, eszme, jövőkép. Tanítványok Kiss Gy. Csaba szellemi örökségéről című konferencián emlékeztek meg december 12-én. A rendezvény apropóján Zahorán Csabával és Demmel Józseffel, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos munkatársaival beszélgettünk.
Miért éppen Kiss Gy. Csaba munkásságához kapcsolódik a konferencia? Hol az ő helye a hazai művelődéstörténetben?
Demmel József: Kiss Gy. Csaba néhány hónappal ezelőtt, július 23-án hunyt el, sokunk számára váratlanul. Hiszen rendkívül aktív volt: még kötete jelent meg idén áprilisban, épp a 80. születésnapján, május végén pedig kollégáink, Ordasi Ágnes és Bedők Péter köteteit mutatta be, doktori dolgozatok témavezetője volt. Életműve, iránymutatása, embersége sokunk számára jelentett nagyon sokat, és róla beszélgetve kiderült, hogy ezzel még számos kolléga volt így. Ezért amikor Bedők Péter felvetette egy konferencia ötletét, nem is volt kérdés, hogy ebben a formában is megemlékezzünk róla.
Zahorán Csaba: 2019-ben intézetünk is több egykori Kiss Gy. Csaba-tanítvánnyal alakult meg, például Szeghy-Gayer Veronikával és Mitrovits Miklóssal, de saját magamat is közéjük sorolom. Ennek megfelelően első nyilvános, 2019 szeptemberi rendezvényünkre is meghívtuk a tanár urat, hogy tartson előadást, és nagyon örültünk, amikor igent mondott. Abban az előadásában is Közép-Európa volt a fókuszban: regionális kontextusban értékelte az emlékezetpolitikát, összevetve Közép- és Nyugat-Európát. Munkásságából és élettapasztalataiból kifolyólag kétségkívül ő volt az egyik legszakavatottabb és leghitelesebb ismerője ezeknek a kérdéseknek.
Kiss Gy. Csaba a Ludovikán 2019 őszén (Forrás: NKE)
Mennyit tudnak róla a fiatal nemzedékek? Mennyire pontos a róla őrzött kép?
Z. Cs.: Mivel nemcsak, hogy rendszeresen publikált, továbbá konferenciákon, beszélgetéseken és workshopokon vett részt, hanem tanított is, ezért sokan ismerték – és szerintem nagyon sok embernek vannak róla jó emlékei, csakúgy, mint nekünk. És nem mellesleg ez érvényes szinte az egész közép-európai régióra, hiszen számos országban tanított, ahol tehát vannak tanítványai, akik személyesen is ismerték őt. Így a róla őrzött képek ugyan sokfélék lehetnek, de biztosan közös bennük egyrészt Kiss Gy. Csaba eleganciája és kedvessége, másrészt az az őszinte érdeklődés, amit Közép-Európa kultúrája iránt érzett és – saját példájával is – terjesztett, illetve az itteni nemzetek közötti párbeszéd és együttműködés gondolata.
D. J.: Több emlékezésben is olvasható az a történet, hogy a tanár úr sokaknak feltette a kérdést, hogy beszélnek-e közép-európai nyelveket, tudnak-e lengyelül, szlovákul, horvátul? És amikor a legtöbben nemmel feleltek, biztató, kedves mosollyal egészítette ki a választ: „még nem”. Ez történt velem is elsőéves történelemszakos hallgatóként. E beszélgetés hatására elkezdtem szlovákul tanulni, és a tanár úrnak köszönhetem azt is, hogy végül a kutatói pályára kerültem.
Kovács Lilla interjúja a Ludovika Magazinban olvasható.