Hogyan válik egy adriai kikötőváros az Osztrák-Magyar Monarchia működésének „mintagyűjtési területévé”? Egyebek mellett erről is beszélgettünk Ordasi Ágnessel, az NKE Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetének tudományos munkatársával. Az interjúban szó esik az intézményközi összefogásról, a ludovika.hu felületén végzett misszióról, valamint arról, hogyan adnak a történész kompetenciák modern iránytűt a jövő közszolgálati szakembereinek kezébe.
Hogyan indult az érdeklődése a történelem iránt, és mi vezetett oda, hogy a dualizmus kori Fiume társadalmi, politikai és hatalmi viszonyai lettek a fő kutatási iránya?
Azt gondolom, hogy nálam is – mint sok kollégám esetében – a gyermekkori élmények és affinitások voltak meghatározóak. Imádtam a meséket és rajzfilmeket, de már ekkor elindult bennem egyfajta kutatói attitűd: próbáltam megérteni az összefüggéseket, mindent megkérdőjeleztem és kerestem a komplexebb dolgokat. A középiskolában szerencsém volt a kiváló magyar és történelemtanáraimmal, akik emberileg és szakmailag is inspiráltak. Eredetileg a művészettörténet és az esztétika vonzott, de végül a történelem társadalmi-politikai viszonyrendszerei és a hatalmi konfliktusok leképeződései fogtak meg. Fiume pedig az olasz nyelvtanulásom révén került a látókörömbe: kíváncsi voltam, miért éltek olaszok a Magyar Királyságon belül, és mi is pontosan az a „Fiume-jelenség”, miért és mennyiben számított különlegesnek.
Így jutottam tehát el a dualizmus kori Fiume vizsgálatához. Fiume ugyanis mint a korabeli Magyarország egyetlen tengeri kikötővárosa rendezetlen közjogi helyzeténél, valamint kivételes autonómiáján fogva remek lehetőséget kínált annak elemzésére, hogyan működött a magyar állami hatalom egy olyan soknemzetiségű, többnyelvű, viszonylag urbanizált térben, amellyel ráadásul még csak közös fizikai határral sem rendelkezett. A város egyszerre volt gazdasági kapu, politikai ütközőzóna és identitáspolitikai laboratórium. Ez a komplexitás pedig már a kezdetektől fogva kíváncsivá tett.
Milyen személyes vagy szakmai élmények, források inspirálták leginkább a fiumei impériumváltások, a magyar állami hatalomgyakorlás korlátai vagy a helyi elitcsoportok szerepe iránti kutatásait?
Az alapképzésen még a Sissi-filmek történeti forrásértékével foglalkoztam, de a mesterképzésnél már egy komolyabb kihívást és új ingereket kerestem. A Szabó Ervin Könyvtárban, valamint később a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában végzett kutatásaim során igen hamar rátaláltam Batthyány Tivadarra, aki nemcsak Fiume országgyűlési képviselője volt, de tengerészként és társadalmi-politikai kapcsolatai révén is ezer szállal kötődött a városhoz. Az ő alakján keresztül értettem meg igazán, hogy mennyivel sokrétőbb és összetettebb ez a téma. Szakmailag a 2016-os padovai Erasmus-ösztöndíjam volt a legmeghatározóbb, mert tágította a perspektívámat. Hazatérve pedig lehetőségem nyílt az ELTE Társadalom- és Gazdaságtörténet Doktori Program kurzusaira „áthallgatni”, ahol egyfelől egy fantasztikus szakmai közösségbe kerültem, másfelől behatóbban is megismerkedhettem például az Annales-iskola, a mikrotörténeti, pontosabban a léptékváltó történetírás eszközkészletével. Az új ismereteknek és élményeknek köszönhetően mind a munkamódszerem, mind a történeti érdeklődésem jelentősen kitágult. A tisztán politikatörténeti gondolkodásomat egy jóval árnyaltabb, a gazdasági és társadalmi jelenségekre nyitottabb mentalitás váltotta fel. Ez a fajta multidiszciplináris megközelítés és kísérletezgetésre hajlamos szellem azóta is alapjában véve meghatározza a kutatásaimat, és azt hiszem, remekül kiegészíti a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában szerzett levéltárosi tapasztalataimat, valamint a Rijekai Állami Levéltárban végzett kutatásaim során nyert forrásismeretemet.
Jelenleg milyen kutatási témákkal foglalkozik leginkább?
Jelenleg a Fiumei Kereskedelmi és Iparkamara történetét igyekszem feltárni, de nemcsak mint intézménytörténetet, hanem mint a hétköznapokra ható, társadalomformáló szervezetet. Fiume számomra egy speciális „mintagyűjtési terület”, amelyen keresztül az Osztrák-Magyar Monarchia és Közép-Európa működési mechanizmusait, a modernizációs törekvéseket, illetve az állami akarat és a helyi érdekek közötti dinamikus párbeszédet és konfliktusokat tanulmányozom. Más szóval, számomra a kutatás célja és lényege nem elsősorban Fiume, hanem az, hogy megértsem: milyen társadalmi kompromisszumok, konfliktusok és narratívák tették lehetővé – vagy éppen lehetetlenné – a hatalom működését és a különböző nemzetiségek együttélését az Osztrák–Magyar Monarchiában.
A Magyar Nemzeti Levéltárnál szerzett levéltárosi tapasztalata hogyan befolyásolja a jelenlegi munkáját, és milyen új forrásokat vagy megközelítéseket hoz be ezekkel a témákkal kapcsolatban?
A Magyar Nemzeti Levéltárnál szerzett tapasztalataim alapvetően formálták a kutatói szemléletemet. Ennek egyrészt az az oka, hogy levéltárosként nemcsak az iratok tartalmát ismerhettem meg, de betekintést nyertem a szerkezetükbe és sokszor keletkezésük, rendszerezésük, megőrzésük, valamint adminisztratív kontextusuk és intézményi logikájuk történetébe. Ezen kívül úgy vélem, hogy a levéltári háttér nagyfokú forráskritikai és munkafegyelemre, azaz egyfajta szakmai alázatra megtanított, valamint a levéltári bürokráciával szembeni is megértőbbé, türelmesebbé tett.
A Levéltárban egy ideig a különböző érdekvédelmi szervezetek, valamint Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara referense is voltam, miközben a saját kutatásaim során a fiumei kamara irataival is intenzíven foglalkoztam, így ráláttam a kamarai rendszer jelentőségére és működésére. Ez a tapasztalat határozottan befolyásolta a kutatási témaválasztásomat, továbbá az iratokat őrző fondok ismerete számottevően segít abban, hogy akár a más városokból (pl. Arad, Debrecen, Temesvár, Zágráb, Kassa) származó dokumentumokat is megtalálhassam. Ez utóbbi különösen lényeges, mivel a kamarák kimondottan élénk kapcsolatot ápoltak egymással és a köztük lévő „tudástranszfert”, valamint szakmai konszenzusokat számos izgalmas kérdést felvetnek.
Ebben a pillanatban egyébként éppen Nagy Ágoston, Lajtai L. László, H. Németh István szerkesztésében nemrég megjelentetett A vármegye mint politikai tér és politikai képzet című, a Magyar Nemzeti Levéltár és az NKE közös konferenciakötetének recenzálásán dolgozom. Bár a kötet elég változatos tanulmányokból tevődik össze, szakmailag sokat tanultam belőle. Úgy vélem, a municipalitásról, az autonómiáról, valamint az érdekérvényesítésről és érdekképviseletről, nem kevésbé a vármegyék közti kapcsolati hálózatok működtetéséről szóló részek tanulságait nagy haszonnal fogom tudni a saját kutatásaimba is integrálni.
Sallai Zsófia Ordasi Ágnessel készített interjúja itt olvasható.
Címkép: Fiume 1918-ban, forrás: wikipedia